KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Üzlet bármi áron

Kovács Bálint

Unfinished Business – amerikai, 2015. Rendezte: Ken Scott. Írta: Steve Conrad. Kép: Oliver Stapleton. Zene: Alex Wurman. Szereplők: Vince Vaughn (Daniel), Dave Franco (Mike), Tom Wilkinson (Timothy), Sienna Miller (Chuck), Nick Frost (Bill). Gyártó: New Regency Pictures / Escape Artists. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 92 perc.

Igaz, ami igaz, nem árt új vért pumpálni az „amerikai self made businessman mindent elérhet, ha elég keményen küzd és soha nem adja fel” sémáját követő filmekbe, mert a mélységében és mondandójában az egymondatnyi felirattal ellátott motivációs poszterekkel vetekedő szubzsáner már születésekor sem hordozta magában az izgalmak vagy az eredetiség garanciáját. Ken Scott rendező és Steve Conrad forgatókönyvíró sem elégedtek meg a családja eltartásáért saját vállalkozásba kezdő kisember és a zsíros szerződésért folytatott küzdelem sztorijával, de kiegészítették az Európai vakáció méltósága vesztett újragondolásával és Torrente-filmekre hajazóan semmiféle korrektséget nem ismerő poénokkal: a kicsit lúzer üzletember borzasztóan lúzer munkatársaival Európába repül egy megbízás aláírásának reményében, csakhogy a sikerig naturista szaunákon, fetisiszta melegbárokon és extasyban oldott éjszakai életen keresztül vezet az út.

Valamint a két stílust mixelő filmek legnagyobb csapdáján keresztül: az Üzlet bármi áron azon csúszik meg és bukik fájdalmasat, hogy a komoly részek komolyan vehetetlenek, a lealjasulós jelenetek pedig nem olyan Jackass-esen gátlástalanok, hogy a rettenetes poénok legalább a túlzások miatt működni tudnának. Az egyik percben az a humorforrás, hogy az értelmi sérült srác megbotlik, és a melegkocsma vécéfülkéinek egyik glory hole-ján kilógatott péniszben kapaszkodik meg, a következőben pedig már egy olyan megrázó, de csak félmondatokban kifejtett problémakör próbál sokkolni, mint a főhős gyerekeinek iskolai megszégyenítése. Attól pedig, hogy az alkotók milyen magától értetődően helyezik egy platformra a fogyatékosokon, melegeken és nudistákon való gúnyolódást a könnyfakasztó kamaszdrámával, olyan emészthetetlenné válik a film, mint a kannásborba áztatott csirkefarhát. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12156