KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A (sz)ex az oka mindennek

Huber Zoltán


Sleeping with Other People – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Leslye Headland. Kép: Ben Kutchins. Szereplők: Alison Brie (Lainey), Jason Sudeikis (Jake), Natasha Lyonne (Kara), Amanda Peet (Paula). Gyártó: IM Global / Sidney Kimmel Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 103 perc.

A szex és a szerelem az amerikai fősodor romantikus komédiáiban újabban egymást kizáró, oximoron jelenségként bukkannak fel. Hőseink egymásra találásához mostanság a testi vágyak legyőzésén keresztül vezet az út. A szabados nemi élet mintha valami kóros állapot lenne, míg a gyógyulás egyetlen lehetőségét a monogám párkapcsolat utópiája jelenti. A honi forgalmazó a hajmeresztő magyarítással akaratlanul is a lényegre tapintott: a friss műfaji darabok többségében tényleg a szex az oka mindennek. Ennél mélyebbre fúrni és e közhelyes tételmondat mögé pillantani viszont csak a legritkább esetben sikerül.

Független finanszírozás és egy női író-rendező a kamera mögött. Ha nem vétené el lépten-nyomon a ritmust, a szex, szerelem, gyengédség laza ütköztetéséből a Schumer-Apatow együttműködés testvérmozija is kisülhetne. A Lánybúcsút jegyző Leslye Headland ezúttal sem képes felülemelkedni a lazának szánt, ám többségében inkább kínos és erőltetett vicceken és szituációkon. A figuráknak szinte mindenről „az” jut az eszükbe, a jellemző vonások és személyes drámák így szépen elsikkadnak, a néző pedig nem nagyon tud azonosulni senkivel. Az egykori partnerétől elszakadni képtelen nő és a szexfüggő férfi kölcsönös testi tilalomból szárba szökkenő románca súlytalan marad.

Headland a hőseiről, a párkapcsolatokról és a nemek közötti viszonyrendszer változásairól sem képes semmi érdekfeszítőt mondani. Az igyekezet egyértelműen érezhető, a szatirikus és felszabadultnak szánt hangvétel önmagában mégsem helyettesítheti az élethű karaktereket. A színészekre ellenben nem lehet panasz, a remek epizodisták mellett a főszerepekre is sikerült egy izgalmas párost találni. Alison Brie tehetséges színésznő, Jason Sudeikis pedig akkor is vicces, ha csak néz maga elé. Nagyrészt rajtuk múlik, hogy minden hiányossága ellenére nem nagyon lehet haragudni a filmre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12429