KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A kincs

Baski Sándor

Comoara – román-francia, 2015. Rendezte és írta: Corneliu Porumboiu. Kép: Tudor Mircae. Szereplők: Toma Cuzin (Costi), Adrian Purcarescu (Adrian), Corneliu Cozmel (Cornel), Dan Chiriac (Lica). Gyártó: 42km Film. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 89 perc.

 

A román új hullám a kezdetektől fogva precíz koncepciók mentén kidolgozott, intellektuális filmeket termelt ki, de öntudatosságával, absztrakt ideákhoz való vonzódásával Corneliu Porumboiu még ebből a mezőnyből is kiemelkedni látszik. A Volt-e vagy sem? a román történelmi emlékezet sajátosságait boncolgatta a hétköznapi abszurd prizmáján keresztül, míg a Rendészet, nyelvészet szó szerint a törvény betűjét járta körbe, hasonlóan fanyar hangvételben.

Néhány balul sikerült kitérőt követően A kinccsel ugyanott folytatódik az életmű, de Porumboiu ezúttal még a korábbiaknál is kevésbé engedi filmjét skatulyák közé szorítani. Most is a múltba próbál leásni, és nem csak átvitt értelemben: két főszereplője a nagyapától örökölt ingatlan kertjét túrja fel elrejtett kincsek reményében. Az egy nap egy éjszaka játszódó történet során az unoka elmondásából megismerjük a ház eseménydús múltját (volt német és szovjet tulajdonban is, óvodaként, istállóként és éjszakai lokálként is funkcionált), de ezekkel az elejtett mondatokkal Porumboiu nem akar semmilyen fajsúlyos állítást tenni.

Amikor kiderül, hogy a földben talált kincseket a román állam lefoglalhatja magának a „nemzeti örökség” védelmére hivatkozva, és be is futnak a rend őrei, joggal számíthatunk rá, hogy a Rendészet, nyelvészet után szabadon ismét a kisember és a hatalom egyenlőtlen küzdelmének leszünk tanúi – Porumboiu mégsem nem üti le a kínálkozó ziccert. Hiába várnánk azt is, hogy a két kincskereső a kapzsiságtól elvakítva egymás ellen forduljon, a rendező a film elején felvetett Robin Hood-motívumot továbbgondolva egy váratlan csattanóval zárja le a történetet. Nyitottsága, a cseh iskolát idéző fanyar humora teszi figyelemre méltóvá A kincset, cselekménye, alapötlete azonban csak félórára van hitelesítve; rövidfilmként üdítően frappáns lenne, egészestés produkcióknak túlontúl vontatott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12564