KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Menny és pokol

Benke Attila

Tengoku to jigoku – japán, 1963. Rendezte: Kurosawa Akira. Szereplők: Mifune Toshiro, Mihashi Tatsuya, Nakadai Tatsuya. Forgalmazó: Etalon Film Kft. 142 perc.

 

Akira Kurosawa a mesteri kosztümös drámái (A hét szamuráj, Véres trón, A testőr) mellett néha szinkronidejű filmeket is forgatott, melyek a 1945 utáni Japán társadalmi viszonyait állították fókuszba (Élni, Rőtszakállú). A „japán gazdasági csoda” után prosperáló, ugyanakkor társadalmi-politikai feszültségekkel teli hatvanas években játszódik az Ed McBain King’s Ransom című 1959-es bűnügyi regényéhez lazán kapcsolódó szerzői krimi, a Menny és Pokol is. A radikális baloldal az amerikai-japán biztonsági egyezmény elleni tüntetések mellett támadta a tradicionális japán társadalmi és családi normákat. E fejlemény bár a Menny és Pokolban az újhullám (nuberu bagu) formabontó alkotásaitól eltérően ugyan klasszikus műfaji keretek között jelenik meg, ám Kurosawa mégis komplex módon mutatja be a korszak osztálykonfliktusait.

A vállalatvezető főhős, Kingo Gondo anyagi gondokkal küzd, így cseppet sem hiányzik neki egy zsaroló hívása, aki állítólag elrabolta fiát, s váltságdíjat követel a gyermekért. Öröm az ürömben, hogy a gyerekrabló hibát vétett, és nem a főnök, hanem a beosztott, Gondo sofőrjének fiát ejtette foglyul. A makacs férfi csak felesége és a könyörgő sofőr nyomására hajlandó fizetni, ám ezzel koránt sincs vége a Menny és Pokolnak, minthogy Kurosawa klasszikus krimicselekménnyel dolgozik, közben pedig lassan a rendőrségre, illetve a nyomozókra kezd fókuszálni.

Azonban a Menny és Pokol csak a felszínen hagyományos bűnügyi történet, Kurosawa kardforgató drámáihoz hasonlóan eltér a konvencióktól. A japán rendező krimijében nem a „ki tette?”, hanem a „hogyan működik ez a társadalom?” a legfontosabb kérdés. A nyomozás közben nemcsak a rendőrség még mindig a tradicionális erkölcsi normákon alapuló módszerei (a megszállott nyomozónak, Tokurának nem elég az emberrabló kézre kerítése, halálbüntetést akar kieszközölni a bűnöző számára), hanem az osztályegyenlőtlenségek is kristálytisztán láthatóvá válnak: az alsóbb osztályoknak „alacsonyabb az árfolyama” a pénzvilágban.

A Menny és Pokol tehát a rendezőhöz méltó módon összetett, intelligens bűnfilm, mellyel bár vannak ritmusproblémák, kicsit le is ül a cselekmény második felében, de az utolsó fél óra, kiváltképp a döbbenetes erejű zárójelenet mindenért kárpótolja a nézőt.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12996