KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nyomul a 8. Dimenzió!

Tamás Amaryllis

 

A sci-fi-paródia kiindulópontja: Orson Welles hírhedt csínytevése, a Világok harca című rádiójáték valódi tudósítás, tényriport volt mégis. A Tízes Bolygóról fél évszázada a Földre száműzött bűnözők, a szupermen Buckaroo Banzai (popsztár, atomfizikus, agysebész, nindzsa egy személyben) és a Föld körül keringő nyolcadik dimenzióbeli űrlények abszurd kavalkádjában talán csak az mozog otthonosan, aki a Cliffhangertől a Talen kardján keresztül a Külvárosi kommandóig és a Robotzsaruig általános műveltséget szerzett az amerikai akciófilmek legjavából. A fáma szerint e kalandfilm áltudományos mikrokozmoszának hatalmas rajongótábora van, méltatói a Rocky Horror Picture Show kultuszához mérik sikerét.

„Nem egyedül maguknak mesélek” – jelenik s szólal meg a Közjáték felejthetetlen gagauz hercegnője emlékezetem képernyőjén, blődli-bámulás közben. Füst Milán–Enyedi Ildikó öt percben villantották fel az emberi történelem képtelenségét. Itt két órán keresztül nyomul a 8. dimenziónak titulált militarista technikai univerzum, hogy nevessünk s felejtsünk. És kizárólag nekünk mesélnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1305