KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Morgan

Soós Tamás Dénes

Morgan – amerikai, 2016. Rendezte: Luke Scott. Szereplők: Kate Mara, Anya Taylor-Joy, Paul Giamatti. Forgalmazó: GHE-Bontonfilm. 92 perc.

 

Az ember tervez, a gép meg végez vele. A mesterséges intelligencia-filmekből ismert ügymenet zajlik itt is, azzal a különbséggel, hogy a szintetikus DNS-ből kitenyésztett gépembert – az ötéves, de tizenötnek kinéző, dühkezelési gondokkal küzdő tinédzser Morgant – a tudósok a szüleiként nevelik; erőszakos kitörésének kivizsgálására érkezik a vidéki horrorkúriába a multicég kockázatkezelési tanácsadója. Ridley Scott fiának első filmjében nem az a kérdés, hogy emberré válhat-e az android, hanem hogy a szocializáció során mennyire tud felülemelkedni a természetén, és a megfelelő neveltetéssel eligazodni az emberi érzelmek kavalkádjában. Újat nem mond a film annak, aki látta az Ex Machinát (a Morgan stilisztikájában igen, rétegzettségében, iróniájában nem idézi Alex Garland remeklését), de izgalmasan tálalja az örök MI-kérdéseket – egészen addig, míg a rendező úgy nem dönt, hogy Tökéletes katonává képzi át ezt a Frankensteinbe oltott Hibridet, és az akciófilm véres módszerével zárja rövidre a válaszokat. Ezzel nemcsak az a gond, hogy Luke Scott nem veszi észre: feszültség az emberek és az érzelmeivel küzdő mesterséges intelligencia pszichológiai csatáiból fakad, hanem hogy akciót korántsem tud olyan hatásosan rendezni, mint vészjósló atmoszférát, és sután felépített és -snittelt verekedésekkel csapja szét a suspense-t. Kihagyott, de érdekesen kihagyott ziccer a film, ami után az ifj. Scottra és a Morgant hideglelős hatással játszó Anya Taylor-Joyra (A boszorkány) is érdemes lesz odafigyelni.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13065