KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmes szívek

Boros József

Ismert hírlapi fordulattal élve: ma nem írunk arról, milyen kevéssel beérnénk egy esztrádfilm meseszövését, poénjait, sőt látványvilágát illetően, ha az énekes szuggesztív egyénisége, előadásmódja s a zene átütő ereje mindenért kárpótolna. Nem írunk róla, mert nem érdemes méricskélni, mi érdektelenebb: a diákhumor fáradt s ízléstelen utánzata, a színészek tanácstalan totyorgása, a képek bazári volta – vagy Fenyő Miklós immár második visszaélése a harminc év előtti rockzene gesztusaival s egy sztárrá bűvészkedett, (egyébként rokonszenvesen) szerény kislány szerény produkciója.

Ami viszont tűnődésre késztet, az a dramaturgia pazarló gazdálkodása. Ha ugyanis a forgatáshoz szükséges pénz annyiféle szponzortól folyt be, hogy a kötelező reklámok szinte elborítják, elfödik a szerelmes szíveket, végképp érthetetlen, miért nyúlik minden jelenet sokszorta hosszabbra, mint amekkora elég lenne belőle. Hogy egy zenés filmnek ritmusa se legyen, az már tényleg említésre méltó teljesítmény.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=144