KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ámokfutam

Berkovics Balázs

 

Szökik a fehér bőrű, meg a fekete bőrű fegyenc, méghozzá egymáshoz bilincselve. Ennek ellenére a legleleményesebb módozatokon képesek egymást kerékbe törni, összelapítani, szikláról ledobni, agyagba döngölni. A (férfi) barátság ennél összecementáltabb fundamentumát keresve sem lelhetnénk fel: csak láncaikat veszthetik, összetartozásukat nem, amit a továbbra is kölcsönös agya-bugya bizonyít ékesen.

Már-már révbe érnek (szabadsága mellé ki-ki felleli az új vagy a régi asszonyt), mikor a kubai maffia sötét árnyai vetülnek a közös vállalkozásra. Náluk pedig nincs kecmec. Akire rásütik a hangtompítóst, az többé meg sem nyikkan. Az egyik asszonyka élete is így megy veszendőbe, bezzeg a havernak még mindig megvan a sajátja – búsul is ezért Stephen Baldwin egy kicsikét. De menni kell tovább, bár már felismerték puszta eszközmivoltukat. (Ez egyikőzüknek nem eshetett nehezére, mert már eleve tégla volt.) Motivációelmélet legyen a talpán, amely magyarázatot tud adni két fegyenc elkeseredett élet-halál harcára az állam oldalán, mikor emezt már hivatott szolgái is odahagyták egy kis baksis reményében. De hagyjuk a teóriát másra, a kalandok után mindig eljön az enyhület, akcióvígjátéktól várhatunk-e többet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1462