KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hullámsír

Békés Pál

 

Amikor Leo Kimballt kiengedik a börtönből, nem is sejti, hogy jobb lenne neki odabent maradni. Egy antipatikus cellatársának halántékába búcsúajándék gyanánt belever egy százas szöget, csak úgy puszta kézzel. Venezuelában bizonyára így szokás. A film ott játszódik, az izzó szenvedélyektől fortyogó Latin-Amerikában, ahol a bűn nem maradhat megtorlatlan, az érzékek burjánzása halálos túlburjánzásba csaphat át, és nincs kizárva, hogy ha valakinek valami gondolatféle üt szöget a fejébe, annak szöget ütnek a fejébe.

A mindenből kiforgatott Leót a bosszúvágy hajtja volt apósának villájába, s kezdetét veszi a filmet végigkísérő lassúdad mészárlás. A ritmus komótos, kissé vidékies, az eszközök kéziszerszámok (kés, szájba tömött rongy, puszta kéz), ám a hullák száma felér a mintául vett akciófilmekben megszokottal.

Leo az egykor tulajdonában volt, ám börtönévei alatt elárverezett hajóra szegődik tengerésznek. A vitorlást a városból menekülő fitness-fiatalok kerítik hatalmukba. (A férfiak egyenruhája a kigyúrt vállizmokat szabadon hagyó trikó, a nőké a két agresszív domborulat közt egyetlen gombbal jelképesen rögzített pendely és a dúsrúzsú ajak.) A pajkos fiatalok mögött egy agyonvert rivális, egy felgyújtott szülői ház, zavaros aberráció – ilyen helyzetben az ember menekül, vagy várja a felmentő sereget, vitorlást üldöző rendőrmotorost. Annak parancsnoka azonban az iránta gyűlölettel viseltető helyi rendőr, aki nyomban nekilát vízbe fojtani a megmentendő Leót. Már-már minden veszve, amikor Leót erős kar rántja a rendőrmotoros fedélzetére. Egy volt cellatársa így kiált: Hálával tartozom neked, Leo! – Ezzel a kamera az ellenszenves rendőrre fordul, akinek mi áll ki a fejiből? Ön nyert. Egy százas szög.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1672