KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szigorúan piszkos ügyek

Vaskó Péter

 

A taoizmus jelképe: jin és jang, fehér pötty a feketében, fekete a fehérben, jó és rossz keveredik, mozgatja és hajtja a világot. Ennek tiszta filmi leképezése ez a jó kis hongkongi akció-krimi. Még a nevek is ezt visszhangozzák: Yan még a rendőrtiszti akadémia befejezése előtt beépül a Triádba, elnyeri a főnökök bizalmát is, és a rendőrség egyik legfontosabb besúgója lesz az alvilágban. Minget kamaszkorában a Triád küldi el, hogy végezze el a rendőriskolát, és ő lesz a maffia szeme és füle a hatóságon belül, szorgalma és tehetsége ráadásul egyre magasabb pozícióhoz juttatja a zsaruhierarchiában. Évek múltán a két tégla egy kábítószerügy kapcsán szembekerül egymással, ráadásul mindkét szervezet tudja, hogy áruló van a soraikban, és azt is, hogy az nyer, aki előbb jön rá, ki a feketepéter a csapatban. Azonban a két besúgó is ember, az ellenség soraiban eltöltött évtized igencsak próbára tette lojalitásukat, hűségüket eredeti megbízóik iránt, identitásuk, rendőr- és betyárbecsületük foltos lett, mint a párducbunda, végül már maguk sem tudják igazán, hova is tartoznak. A találkozás azonban elkerülhetetlen, és csak egy maradhat.

Az utóbbi években megszokhattuk, hogy a moziba keletről jön a megváltás, Ázsia élesztette újra az akciót, horrort, lélegezteti az avantgarde-ot, animációt. A Szigorúan piszkos ügyek is jó példa erre; takarékosan a célra összpontosítva alkalmazza a leghatékonyabb és legcélravezetőbb technikákat a történetvezetésben és akciószekvenciákban, emellett felismerhető, tudatosan kidolgozott saját stílussal rendelkezik. Ez a stílus egyfajta éles fényű neo-noir, mely egyszerre éles és baljós, mint egy kormos üvegszilánk.

Az erkölcsi világrend mifelénk rögzült mozikliséit is éppen ezzel a szenvtelen és bátor komolysággal szeli vérző csíkokra, művészi allűrök nélkül egy izgalmas krimi keretein belül. Kijózanító bölcsességgel hagyja, hogy meghasonlott hősei az ellentétek egymást kiegészítő törvénye szerint teljesítsék be sorsukat, mintegy a Tao te king egy bekezdését visszhangozva: „azért a jó a rossz számára mester // a rossz a jónak erő és tehetség”. Jó film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/01 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1756