KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bálnalovas

Kis Anna

 

Niki Caro Új-Zélandon, autentikus, modern „törzsi” környezetben forgatta fesztiválkedvenc – elsősorban közönségdíjakat besöprő – dokumentum-mesefilmjét. Nem mintha a Bálnalovas akkora filmművészeti műremek lenne. Sok fontos és filmkészítésre érdemes kérdést jelölhetnénk meg főtémájaként, hisz az új-zélandi csemege helyenként festői képei kíséretében csakugyan változatos húrokat penget: az ősi tradíció küzdelmét a modern kor szellemével, generációk ütközését, a feminista harc, a női önmegvalósítás – és általában az önmegvalósítás – nehézségeit, felnövekedést és kiöregedést, a maori törzs kényszerű hanyatlását és nem utolsó sorban a közkedvelt bálnakérdést. Mégsem tudunk választani.

A Bálnalovas kiegyensúlyozott és mértéktartó film. Ami egyszerre válik előnyére és jelent hátrányt is: a nagy témákat ügyesen belemossa a hétköznapok ügymenetébe, és jótékonyan megspórolja nekünk a drámai csúcspontok könnyfakasztó crescendóit, ugyanakkor a néző 110 perc elteltével azon kapja magát, hogy bár nem unatkozott, de a rendkívül figyelemreméltó, 11 éves főhősnőn kívül másra nem nagyon emlékszik. És ezzel minden el is dőlt. A Bálnalovas Pai, a patriarchális hagyományokkal szembeszegülő, zord és megingathatatlan nagyapja tiltása ellenére törzsfőnöki címre törő maori kislány egész estés magánszáma. Ha ő, a maga kifinomult és elragadó személyiségével, természetes és mindvégig lebilincselő játékával nem volna, aligha érdekelné a fesztiválok közönségét oly igen a maori harcosok szemgúvasztása, vagy a nők küzdelmének újabb filmes megfogalmazása. Pai (Keisha Castle-Hughes) viszont van, egy személyben összefogja és leheletfinom hangszerelésben szólaltatja meg az összes fenti témát, és nem csak egy egész bálnasereget, de velük együtt a filmet is elviszi a hátán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1828