KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Én, a kém

Csillag Márton

 

Az Én, a kém esetében több szempontból is különleges filmmel van dolgunk. 1. A történet alapjául szolgáló, 1965 és ’68 között futó I Spy című amerikai tévésorozat főszereplői (Bill Cosby és Robert Culp) a médiatörténelem első pepita buddy-párosát alkották, azaz személyükben a képernyőn először alkotott megbonthatatlan kettőst egy fekete és egy fehér figura. 2. Eddie Murphy és Owen Wilson életükben először forgattak együtt B-kategóriásra sikeredett filmet. 3. A forgatás kedvéért Andy Vajna elterelte a hetes buszt.

Az eredetileg prágai akciójelenetekre írt történet középpontjában egy szupertitkos amerikai lopakodó eltűnése áll. A felbecsülhetetlen értékű repülőt egy Gundars nevű nemzetközi bűnöző Budapesten akarja minél jobb áron eladni egy minél veszélyesebb vevőnek Az USA Nemzetbiztonsági Hivatala szép fővárosunkba küldi hát Scott ügynököt (Wilson), hogy a világbajnoki címének megvédésére készülő Kelly Robinson bokszolót (Murphy) pajzsul használva Gundars közelébe jusson, és visszaszerezze a lopakodót. A páros budapesti kalandjai a város világörökséggé nyilvánított részeire korlátozódnak, a kijelölt határokon belül azonban minden száguld és robban. A döcögős történet érdekességét csupán az adja, hogy az aktuális menekülés/kergetés közben hőseink mintha azon gondolkodnának, mi is lehetne a következő lépés egy kevésbé fantáziátlan forgatókönyvben. Nem jut eszükbe semmi. Betty Thomas rendező filmje nem teljesíti vállalásait, hiszen másfél órában szeretne Bond-paródia, buddy-komédia, sikeres tévésorozat filmes adaptációja és a Murphy-életmű méltó darabja lenni. Ami pedig valaha a jobb napokat látott Oliver Wood képeit illeti – Budapest még a Barátok közt főcímében is jobban mutat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2098