KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Segítség, hal lettem!

Varró Attila

 

Bár a Mikiegérgyár eddig franciáktól és japánoktól lopott rajzfilmtémákat, immár az animációs nagyhatalomnak kevéssé nevezhető Dánia is csatlakozott a megtisztelő listához: a Segítség, hal lettem! mélységi mámora ráadásul éppúgy viszonyul az Atlantiszhoz és a Finding Nemohoz, mint a csészealj szemű Kimba Szimba áramvonalas oroszlánkirályához. Az óceánfenékre merült ellenszert tenger gyümölcsei formában keresgélő kiskölykök meséje öngyilkos elszántsággal fordít hátat a mai hollywoodi trendnek – feladva a többgenerációs marketing-stratégiát, egyszerűen csak kortárs-közönségéhez szól. Vonjunk ki mindent, ami a Shrek-modellt 9-től 99-ig fogyaszthatóvá teszi, önreflexiót, iróniát és vérfagyasztó akciót, de tartsuk meg a divatjamúlt butuska dalbetéteket, a nevetséges rosszfiúkat és a gügyögő lánycsemetét, majd prezentáljuk mindezt a hét szűk esztendővel ezelőtt szupermodernnek számító animációs-technikával és máris megkapjuk a Disney kedélyes Dogma-verzióját. A Segítség, hal lettem! efféle tiszteletreméltó, ám hamvába holt reformáció az alsó tagozatnak, mozgalom és manifesztó remélhetőleg nem lesz belőle, de biztos több nézőt csábít majd matinéra, mint Kirikou és Csihiró együttvéve.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/09 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2219