KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Széftörők

Kovács Marcell

 

Steven Soderbergh és George Clooney közös cégének produkciója a Tripla vagy semmi paródiájának is beillő kasszafúrós sztori. Flancos Las Vegas-i kaszinók hi-tech kifosztása helyett öt sorsüldözött balek ügyetlenkedik egy lepattant külvárosi ékszerüzlet széfjével. Ám a szerencse most sem veszi pártfogásába őket, hibát hibára halmoznak, míg végül elúszik a nagy lehetőség, még csak el sem jutnak a mackóig. Nem lőttem le a poént, a vállalkozás kimenetele egy pillanatig sem kétséges. A brigád eltántoríthatatlanul fűrészeli a faágat maga alatt, a történet báját éppen az önsorsrontásra irányuló lankadatlan és roppant eredményes igyekezetük adja.

Az ilyen viccesen kilátástalan prolikomédiákhoz Európában értenek igazán, a Széftörők dörzsölt producerei biztosra mentek, amikor a Dicső tizenegy méregdrága remake-jének sundance-esre hangolt ikerdarabjául a Gassman-Mastroianni-Toto-Cardinale válogatott 1958-as sikerét, a Palimadarakat forgattatták újra.

Az amerikai független vagy független-szerű mozi jól ismert arcai nagy élvezettel bohóckodják végig a nem ritkán burleszkbe hajló helyzeteket, néhány jelenet erejéig még Clooney is tiszteletét teszi. A cselekmény lendületéhez jobban passzoló, merész és eleven rendezői-vágói közreműködés mellett ez a gárda feltehetőleg ugyanilyen jól teljesített volna, ha nem jobban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2255