KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Fekete Tigris könnyei

Varró Attila

 

Miként az olasz Cinecittának, a dél-kelet ázsiai álomgyáraknak is megvan a maguk vadnyugati film-verziója, sõt ezek elnevezése is a nagy elõdöt idézi: Bollywoodban curry western, a fénykorában évi 200 mûvet bemutató bangkoki filmvilágban pedig (egy helyi kagylólevesrõl) Tom Yum cowboyfilm néven kereshetik a moziétlapokon. Thaiföldön Peckinpah-t Mitr Chaibanchának, Leonét Ratana Pestonjinak hívják, a sziámi Sam Fuller pedig Chatri Chalerm Yukol néven ismeretes, és mellesleg a királyi ház tagja – aki pedig népszerû honfitársai helyett a kevésbé ismert nyugati mesterektõl ollózott össze elsõfilmet magának, az Wisit Sasanatieng, a hazai filmgyártás nemzetközi népszerûsítését megcélzó ifjú reklámrendezõ. Melodramatikus elemektõl túlcsorduló western-meséje Volt egyszer egy Vadnyugatot, Vad bandát reciklizál egy digitálisan pasztell-tónusúra színezett sziám operettvilágban, ahol a fõhõsöket mindig csupán egy hajszál választja el attól, hogy szenvedélyesen dalra fakadjanak.

Amennyiben A Fekete Tigris könnyei (amely eredetiben az árulkodóbb A Menny lesújt a banditákra címet viseli) újabb ezredfordulós kísérlet egy szilárd zsánerséma önreflektív felülírására, alkotója sajnos jócskán lemaradt a Jeunet, Luhrman, Raimi vagy a szöuli Lee Myung-see stílbravúrjaival fémjelzett élvonaltól: sem Warhol-nyomatokra redukált képi világa, sem középszerûen koreografált akcióbetétjei nem mutatják meggyõzõ jelét rendezõi kreativitásnak. Önfeledt túlzásai és gyakori kikacsintásai viszont élvezetes, némiképp szokatlan mûfajparódiát kínálnak az utóbbi idõk hollywoodi kínálatába belefáradt nagyközönségnek, újabb helyi színnel gazdagítva lassan bõvülõ palettánkat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/01 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2432