KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Angyalok, végállomás

Harmat György

 

André Téchiné (Legkedvesebb évszakom, Alice és Martin) új filmjének helyszíne az észak-marokkói kikötőváros: Tanger. Hősei vagy kitartanak vágyaik mellett, vagy – ha ez nem megy – beérik pótcélokkal. Mint az életben. Serge, a fiatal francia kamionsofőr szerelmes a szép panziótulajdonosba, Sarah-ba. Átmeneti szakításuk idején jó pénzért belevág a kábítószercsempészésbe. Sarah Kanadába menekülne szenvedélyes „se vele, se nélküle” viszonyuk elől. Alkalmazottja és pártfogoltja, Said megszállottan (és illegális úton) próbál átjutni álmai földjére: Európába.

Három napot tár elénk életükből a rendező, három veszéllyel, konfliktussal, szenvedéllyel teli napot. De nem a kalandra futtatja ki alkotását, nem is a végzetes szerelem témájára utazik, és nem hangsúlyozza túl az egzotikumot sem. „Kismesteri” módon az apró emberi történéseké ez a film. Folyik, mint az élet. Így terem meg benne feszültség, líra, a Dél varázsa. Ha meghal valaki, az szinte véletlen, jelentős eseményekről (megszületik egy kisbaba) csak hallunk, fontos fejlemények (sikerül-e Saidot átcsempészni a határon) homályban maradnak.

Viszont közegében ismerünk meg néhány embert. Bosszantónak és szeretetre méltóak egyszerre. Mint az életben felebarátaink. Boldogulásukért aggódunk, sorsuk érdekel, történetük leköt minket. Mért ne lenne ennyi elég egy jó filmhez?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2554