KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A 6. napon

Pápai Zsolt

 

Az ezredforduló környékén semmi, sem roszdásodó ízületei, sem szívzavarai nem akadályozhatják meg Arnold Schwarzeneggert abban, hogy szállítsa éves kötelező világvége- vagy futuromoziját. A tavalyi Ítéletnap hiába kongatta meg a vészharangot a színész feje felett, a fiaskó nem szegte kedvét, sőt: Schwarzenegger optimizmusát jelzi, hogy új produkciójába anyagi tőkét fektetett.

Művészit már kevésbé, s az enervált sztár halovány teljesítménye azért is feltűnő, mert ezúttal kettős szerepben látható: A 6. napon cselekménye - valamikor a nem is olyan távoli jövőben a klónozás problematikája körül bonyolódik. A forgatókönyvírók láthatóan nagyon komolyan vették a tárgyat, kicsit tán komolybban is, mint illő. A részben Az emlékmást, részben a True Liest idéző mese voltaképp sajátos moziklón - bár megjegyzendő, a sztori még azon pillanataiban a legélvezhetőbb és legfordulatosabb, melyeket más opusokból kipuskázva írtak meg.

Ez az alapanyag feltehetően péppé mállott volna egy kevésbé rutinos rendező kezei közt, A 6. napon azonban elkerülte a veszélyt. A karrierjét a hetvenes évek elején Sam Peckinpah vágójaként kezdő Roger Spottiswoode alaposan kitanulta az akciózás fortélyait mestere mellett, a Tűzvonalban, a Gyilkos lövés vagy A holnap markában című örökzöldjei tanúsítják. És legfrissebb mozija is ezt igazolja. Spottiswoode a Peckinpah bevezette lassított és visszavágott akciószekvenciáktól kezdve a megmodernebb technikai trükkökig mindent bevetett, ami egy hasonműfajú darabban dukál, s így sikerült kitömködnie a forgatókönyv hézagait. A vérszegény sztorit a gazdag látványvilág és a lendületes akciójelenetek mentik meg a kudarctól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/01 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3189