KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Túszharc

Köves Gábor

 

Technikai kivitelezés és történetvezetés: szögezzük le már most, Taylor Hackford ismeri és gyakorolja mindkettő mesterfogásait. Legutóbbi, ugyancsak a Warner pénzén készített filmje (Az ördög ügyvédje) abban a szűk esztendőben került a mozikba, amikor a stúdió kétségbeesett könyvelői már egy halvány sikernek is tudtak örülni. Abban az évben valószínűleg sokan köszönhették állásukat a Pacinót ördöggé maszkírozó látványos tanmesének. Most eljött az idő, hogy viszonozzák a szívességet. Mert ha egy film olyan sokba kerül, mint a Túszharc, minimális követelmény a jéghegynek ütköző óceánjáró, a dinoszaurusz-invázió, a kungfu-akrobatika. Ezzel szemben Hackford méregdrága, világutazó filmjéről ordít az ódivatúság: ebben az újságcikk-valóságból merítő egzotikus románcban drótok és huzalok helyett érzelmeik irányítják a hősöket. A szüzsé igen egyszerű: Thorne (CroweMitchum és Bogart nyomában), a hivatásos túsz-szabadító – miután cége, anyagi megfontolásból, megtagadja a segítséget – saját szakállára elvállalja Peter Bowman, a busás váltságdíj reményében túszul ejtett mérnök kiszabadítását. A jótettre szakmai tisztessége és Bowman felesége, Alice (Ryan – ideges vibrálása figyelemreméltó) iránti érzelmei sarkallják. Nem Casablancán, Dél-Amerikában történik mindez. A tempó úgy változik, ahogy a műfajok váltják egymást: ha thriller (ki üzletel Bowman-életével; politikus, üzletember, gerilla?) – feszes, ha akció (túsz-szabadítás) – még feszesebb, ha románc, mérsékelt lágyság. Három film két órában egy jegy áráért! Épp olyan ez, mint az egyetlen dobozból álló, mindennel felszerelt zene-torony: hamar kiderül, a multifunkciós szerkezet kétségtelenül praktikus, ámbár igazán tiszta és mély hangot egyetlen funkciója sem képes produkálni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3282