KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar film

Akna a presszóban

Hajnóczy Péter

 

Kínos perceket szerzett egyik este Budapesten a XII. Lékai téri Randevú eszpresszó vendégeinek egy ittas férfi. Fél kilenc óra tájban tért be az eszpresszóba Szalisznyó József 40 éves segédmunkás, aki egy XI. kerületi társasház-építkezésnél dolgozik, ahol egyben éjjeliőr is.

Szalisznyó – mint kiderült – előzőleg a Búfelejtő vendéglőben szórakozott. Mint később a rendőrségen elmondotta, a vendéglőből kapatosan munkahelyére ment, és aktatáskájába tette azt a második világháborúból visszamaradt, rozsdás szárnyasaknát, amelyet hetekkel ezelőtt ásás közben talált.

A Randevú eszpresszóban leült az egyik asztalhoz és egy üveg sört rendelt. Miután megitta, aktatáskájából kivette az aknát, és a vendégeknek mutogatni kezdte. Az aknás férfi meglehetősen nagy riadalmat keltett a vendégek körében, akik közül többen azonnal fizettek és távoztak. Szalisznyó az aknát visszatette a táskájába.

Az üzletvezető ekkor leült Szalisznyó mellé, s amíg szóval tartotta, két fiatalember kivette az aknát a táskájából, s közben értesítették a rendőrséget. Néhány perc múlva már az URH-s rendőrjárőr kocsijában ült Szalisznyó, és a XII. kerületi rendőrkapitányságra került. A szárnyasaknát tűzszerészek vitték el. Kijózanodása után Szalisznyó nem akart emlékezni a történtekre. Ügyében még tart a vizsgálat.

B. Ö.

 

Népszava, 1973. január 26. (péntek)

 

 

 

 

Kideríteni: mikor történt az „eset”.

Szalisznyó József: munkahely: XI. ker. „társasház-építkezések”; (másodállásban?) ugyanott éjjeliőr is.

Munkatársai, főnökei szerint, „milyen embernek” ismerték Szalisznyó Józsefet?

Ha van családja, felkeresni a családot, magnóval, lehetőleg minél kevesebb kérdést feltéve „hagyni, hogy beszéljenek”, még akkor is, ha „eltérnek a tárgytól”.

Randevú-presszó – „magnós módszer”. Pincérektől megkérdezni, volt-e törzsvendég tanúja a történteknek? (Tanúkat felkutatni, akik fizettek és távoztak. Tanúkat felkutatni, akik nem fizettek, mikor Sz. J. elővette az aknát. Volt-e olyan személy, aki nem fizetett, de távozott, mert az életét féltette?)

A Kombinát dolgozói. Fodrászat, stb. Miért maradtak a helyszínen, mikor tudomást szereztek az aknáról?

Randevú-presszó: Ki értesítette a rendőrséget? Mikor (pontosan!) érkezett a rendőrség, s mikor a tűzszerészek? Az intervallum „alatt” ki vigyázott az aknára, és milyen módon? Hozzányúlt-e valaki egyáltalán?

Kideríteni: Sz. J. mikor találta az aknát, miért rejtegette (és hol, milyen módon) „hetekig”, volt-e valami „célja” az aknával, és ha igen, mi volt ez a cél?

Kideríteni: A tanúk, rendőrség stb. véleménye szerint milyen „fokú” volt Sz. J. ittassága? Ha részegnek találtatott, miért szolgálták ki? A presszó melyik részén, melyik asztalnál történt az „eset”?

„Diszkréten” kideríteni: Azok a vendégek adtak-e borravalót, akik „fizettek és távoztak” az akna láttán?

Kideríteni (szakértő révén): Ha az akna felrobban, kb. mekkora kárt tehetett volna a Kombinátban (autóbuszgarázs, autóbusz végállomás, 4, 104, 2, 2Y), esetleg a környező lakóépületekben?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/12 21. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3884