KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Apócák a pácban

Zsenits Györgyi

 

Ha manapság egy filmben azt látjuk, hogy két dilis gengszter beszabadul egy zárdába, s ehhez a manőverhez apácafityulát és hosszú fekete klepetust ölt, akkor biztosra vehető, „önfeledt komédiázásnak” leszünk elszenvedői. A helyzet Chaucer-i, a humor nem az. Hiába az ötletparádé, a vígjáték első negyedére rátelepszik az unalom: a rendező hosszasan magyarázgatja, miként kerülnek a gyöngéd lelkületű gengszterek pácba, és ráadásul még annak is szükségét érzi, hogy egy hervatag szerelmi (virág)szálat is belefűzzön ebbe a túlontúl tarka és túlontúl ismerős poéncsokorba. Ha azonban a néző a túlbonyolított bevezetést kibírja, jutalmul a továbbiakban némi üdítő bohóckodás részese lehet. A legfőbb érdeme ebben a két főszereplőnek, (a hosszú, vékony és szőke) Eric Idle-nek, valamint (a természetesen behemót és barna) Robbie Coltrane-nek van, de az epizódszerepek némelyikét is kiváló karakterszínészek alakítják. Így a kommersz vígjátékba azért mégiscsak becsempészhető egy kis eredetiség, s a sajátos mixtúra végül is egészen élvezhetővé válik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4165