KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Levél H. Gy.-hez

Jancsó Miklós

 

Közlöm Veled, észrevettelek. Az a baj, hogy mások is. Vén marha, mondták. A hátad mögött, Barátod, a szakállas, meg: „mi a fasznak kell benézned a Jancsó urnájába”.

És nemcsak belenéztél, belemondtál. Hallottam. Halk volt, de megértettem. Meg tudtam is. Előre tudtam, ismerlek. Mindenkinek ezt szoktad mondani. A távozóknak. Eddig még mindenkinek megbízást adtál. Megbízatást. Hogyha van valami odafönt, jöjjön vissza és jelentse. Jelentse neked, hogy létezik, megfogható, valóságos. Van. Mert azt neked tudnod kell. Mert nem akarsz szarba kerülni. Mert, ha tényleg van ott egy kapu... Mert, ha a rosszak balra, a jók jobbra mennek? Mi? Mert akkor téged seggbe rúgnak. És akkor kicsusszansz az öröklétből, mi? És az kurva nagy pech lenne, mert élni jó, mi? És nem akarsz pechfógel lenni. És időben tudnod kell, mikor kell pálfordulni, mi? Bűnbánatice.

Ne krenkold magad. Van.

Ott, illetve itt ülök, tévét nézek. Ma már ötödször a Doktor Zsivágót. Holnapi ígéretük az Intolerance. Mindenki káromkodik. Csak úgy magában: anyád, anyád, anyád! Az Intolerance kedden is ment, meg szerdán. Magyar film csak egyszer. A Kádár kontra Kerekes. Csak az van raktáron. Andris barátod azt mondja, talán Kádár János miatt. És, hogy tulkok, mert a kettő nem konvergál. Ezt a kádárt még a Horthyék alatt csinálták. Andris szóvá tette, megmondta Gábrielnek. Andris azóta sehol.

Ödön szerint elküldték felhőt csipkézni. Ödön osztrák és állítólag író. A csipkézés rohadt meló. Igaz, van előnye is. Kihajolsz, látod Pestet. Csak a nagy dolgokat. Szab. szobor, ilyesmi. Többen az emtévé adótornyára állnak rá. Szemmel. Andris szerint az emtévének nincs is adótornya. Az sincs. Mégis, néha feljön valami zenés akármi. Hang nélkül. Belefülelni, de jó lenne! Itt nagyon meditatív a muzsika.

Összejövünk néhányan. Pestiek, bécsiek. A Radeczkyt fütyüljük, meg a Donauwalzert. A Rákóczit nem tudják. Most tanítom nekik a „Van nekem egy csíkos gatyám”-at.

Ha jössz, hozz egypár kazettát. Nem muszáj magyar filmet választanod. Vagy, ha nincs más, válassz angol feliratost.

És hozz egypár dollárt. Elfogadják a márkát is. Jók a banki kamatok. Különösen a Szántó Szpíritó. Mármint il banco.

Kell a pótlás. Fél litkó tej (milk), fél brúgó (bread). Per nap. Sabeszkor parizer (párizsi). Ló, de vért csinál.

Hétfőre szokták ígérni az utolsó ítéletet, világvégét, ilyesmit. Mutattak már animációs izét róla. Még nem jött be. Nagyon várjuk. Nagy a tré.

Mi van még?

Csajok nyista. Uniszex.

Kaja?

Manna. Generálszósz.

Inni?

Csak tiszta forrásból. Csöpög. Aláállsz, kinyitod a szád. Ha megteltél becsukod. Vagy betapasztják.

Este híradó.

Szabadtéri, mégis kong. Akit behajtottak, háttal ül. Tegnap benézett a Dán. Words, words, words, mondta. Én egyből nyögtem az Aranyt: Szó, szó, szó. A Dán bólintott. Úgy látszik, jó a fordítás. Nálunk csak nagy költők fordítanak... Words, estébé mondta és nagyot köpött. Furcsa, mert az a híre, Etont végzett. Furcsa.

Érzéseim éteriek. Gyógyszereznek – Angelopatikus (haha!) bisz-baszok. Olcsók, de emelni fogják.

Hepi vagyok. A jupik és hepik. Ők aztán igazán. Ezt Neked is szívből kívánom a mielőbbi viszontlátásig.

És ne feledd a pénzt! Báresz Geld. Az a biztos. Meg a halál (ez is haha!).

Régi barátsággal ölel a távolból JM

P.S. Ha még lent akarsz maradni (haha ez is), küldd magad előtt ezeket. A jupi-genget, hogy végre örüljenek, bazmeg. Savanyú képük végre felderül. Végre (ez az igazi haha!).

2019. 09. 09.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 06-07. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4559