KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A filmmúzeumok bemutatói

Tea Mussolinivel

Nevelős Zoltán

 

Mint a nagy rendezők általában, Zeffirelli is elkészítette a maga Amarcord-ját, filmmé kerekített visszaemlékezéseit kamaszkoráról. A főhős Luca, egy szövetkereskedő törvénytelen gyermeke, akit édesanyja halála után a Firenzében élő angol hölgyek közössége vesz pártfogásába, akiket a helybeliek csak Scorpioninak neveznek csípős természetük miatt. A személyes történet hátterében a történelem drámája zajlik a fasizmus térnyerésétől a háború évein keresztül Olaszország felszabadításáig.

A központi hőst tökéletes meggyőzőerővel játssza két eddig ismeretlen fiú, 7 és 17 éves korában Charlie Lucas, illetve Baird Wallace, mellettük azonban olyan színészi hatalmasságok alakítják a hölgyek koszorúját, mint Joan Plowright, Judi Dench és Maggie Smith, valamint Cher és Lily Tomlin, hogy a film már nemcsak egy fiú fejlődéstörténete, de a firenzei művészetpártoló társaság ensemble-darabja is egyben. A filmnek egyenrangú szereplője Firenze és környéke, Zeffirelli szülőföldje is, amely úgy jelenik meg, ahogyan a harmincas években még őrizte a technikai civilizációtól meg nem rontott reneszánsz szépségét.

A filmművészetben kevés feldolgozottabb történelmi helyzet van a második világháborúnál – egyenruhás rémuralom, titkos szervezkedés, végül a szövetségesek diadalmas bevonulása –, mégis, ha ezt a közhelyet el tudjuk fogadni mint a történet elhagyhatatlan adottságát, és jól tudjuk érezni magunkat egy letűnt korszak furcsa figuráinak körében, a Tea Mussolinivel megér egy estet. Tisztább és őszintébb, mint Zeffirelli korábbi nagysikerű, de olykor vitatott, kosztümös drámái, a látvány kidolgozása viszont éppolyan aprólékos műgondról tanúskodik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4577