KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Átok

Teszár Dávid

 

A kóros ötlettelenségben szenvedő Hollywood ezidőtájt kezd igazán ráállni az ázsiai sikerfilmek újraforgatására. Az óriási üzleti haszonnal kecsegtető bűncselekmény-sorozat A kör remake-jével indult, s mivel az eddig négy darabot számláló Ju-on sorozatot a Ringuhoz mérhető hisztéria jellemezte, e horrorhistória sem kerülhette el szerencsétlen sorsát. Megjegyzendő, a közeljövőben nemcsak japán kasszasikerek kerülnek amerikai kivégzőosztag elé: többek között a dél-koreai Oldboy-t, és a hongkongi Szigorúan piszkos ügyeket is újrahasznosítják.

A sztori a harmadik részt (Ju-on: The grudge) veszi alapul, szinte annak jelenetről jelenetre történő tükörfordításáról beszélhetünk – ugyanazon japán környezetben, csak amerikai színészekkel. Klasszikus obake yashiki (kísértetlakta ház) történet ez, amelyben a Földön ragadt nyughatatlan lelkek kísértik az elátkozott házba betévedőket. Sam Raimi cége nemcsak a remake jogát, de magát az egész szériáért felelős Takashi Shimizut is megvette magának: hangulatteremtés terén ez mindenképpen a mozi előnyére válik. Meglepő és egyben dicséretes, hogy nem vasalták élére a narratívát, nem adták meg a szokásos engedményt az amerikai nézőknek: megtartották az eredeti film precíz, jól átgondolt mozaikos szerkezetét. A gigantikus szakadék, az Amerika-kompatibilitás másutt keresendő: az ijesztgetés mérsékeltségére már előre a PG 13-as korhatár-besorolás, a színészi mélységekre pedig a főhőst játszó tiniikon Sarah Michelle Gellar neve figyelmeztet. Így válhat a roppant rémisztő, igen hatásos Ju-on 3-ból a hígítás során ízét vesztett, az eredeti ismeretében tökéletesen érdektelen pancs. Ironikus módon azonban még így is nevetve veri kenterbe hasonszőrű amerikai társait.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4833