KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hegylakó

Fáber András

A régi Skóciától a mai New Yorkig, 1536-tól napjainkig, évszázadokon és kontinenseken át hömpölyög a nagy huzakodás, csapkod a szörnyűséges csihi-puhi a Cannon-féle látványgyár új fantasztikus kalandfilmjében. A támadás, mint már annyiszor, ezúttal is főként felnőttes fantáziájú gyerekek és gyermeteg lelkű felnőttek ízlése és pénztárcája ellen folyik, költséget és fáradságot nem kímélve. Ezúttal is a Jó és a Rossz erői küzdenek egymással, s a tét ezúttal sem kisebb, mint az emberiség sorsa. Néhány kiválasztott Halhatatlan vív rettentő párviadalt – mindig karddal, mert mégiscsak van egy mód végezni az ellenféllel: ha levágják a fejét. „Csak egy maradhat!” – dörgik-süvöltik-recsegik oda egymásnak, miközben hegyek-völgyek rengenek, várak omolnak, villámok cikáznak. Az ázsiai sztyeppék neveltje, a kegyetlen Kurgan és a kemény karú, lágy lelkű skót arisztokrata-sarj, Connor Mac Leod öldöklő harcának végkimenetele nem kétséges: „megint a ruszki volt a gonosz” – mondta a moziból kijövet egy tini a film eszmeiségéről. A Történelem csak díszlet ehhez az infantilis apokalipszishez. „Ezerhétszáznyolcvanhárom… Mozart misét írt, léghajón a levegőbe emelkedtek a Montgolfier-testvérek, és Anglia elismerte Amerika függetlenségét” – festik a kort krajcáros alapon. A XVI. Lajos udvarába tévedt skót is lehetne olyan mulatságos, mint az a bizonyos jenki Artúr király udvarában. Sajnos nem az.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/01 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4872