KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A konferanszié

Bikácsy Gergely

 

A film semmitmondó magyar címe bosszantóan félrevezető. Feliks Falk filmjének egy Bálrendező a hőse: a hetvenes évek költekező Lengyelországának látványos báljait szervezi és rendezi ez a lihegő, törtető, nagy svádájú himpellér. „Levezényli” ezeket a rendezvényeket. Vezényel: körtáncot, ütemes tapsot, nevetést, önfeledt gazdag lengyelek európainak hitt báljait. Önmagát és báljait csak tévé-közvetítésben látja elfogadhatónak. Hogy tévé-közvetítette nagy bálokat vezényelhessen, ezért iroda-labirintusokban, végtelenül kanyargó folyosókon és átláthatatlan, csalóka bürokrata-útvesztőkön szaladgál. Bálrendezőnk végül csal, lop, hazudik, feljelentő levelet ír és megzsarolja riválisait. Egy élemedett korú volt titkárnő ágyába is bebújik, hogy titkos értesülésekhez jusson. Ízig-vérig jellemtelen, hitvány alak ez a figura, s hiába Jerzy Stuhr nagyvonalú ripacskodása, ennyi jellemtelenség már érdektelen. (Mert persze lehetne több is, nagyszabású is, de akkor valamiféle ördögien vonzó III. Richárd lenne: lótó-futó pimasz svihákunk nem az).

A filmnek tíz-tizenkét éve akkora sikere volt, hogy később Feliks Falk elkészítette folytatását is. Abban, „az év hőse” tévéműsorban becsületes munkásembereket csap be, már a hadiállapot után. Valamiféle parabolát lássunk e filmekben? A bál mást, többet jelent önmagánál? Bizonyára. Csakhogy ezek a filmek minden szemrevaló ügyességük ellenére fakuló publicisztikák, rövid érvényű, múló érdekességű zsurnaliszta-termékek. Feliks Falkkal nemrég hosszú interjút közölt lapunk. Filmjei kicsit halványítják az interjúból fölérdekesedő személyiségét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/11 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5516