KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Macskafogó

Székely Gabriella

 

Nepp József és Ternovszky Béla bizonyára sokat járnak moziba. Szerencsés emberek, a Macskafogó tanúsága szerint a világsikeres Csillagok háborúja, a klasszikus maffia- meg gengszter-mesék mellett olyan filmekre is jegyet válthattak, melyeket a halandó hazai néző legfeljebb csak újságok beszámolóiból ismerhet: mint például Bakshi rajzfilmjét, a Fritz, a macskát, a 07-es ügynök különböző mulatságos kalandjait, vagy a Superman attrakcióit. Ezekkel az ínycsiklandozó, szemkápráztató, színes, szagos, sok millió dolláros látványosságokkal mi, persze, nem vehetjük fel a versenyt, még akkor sem, ha az egyre korlátozottabb hazai produkciós költségekbe, mint ez esetben is, különféle LTD és GBMH részvények dollárjai és márkái csordogálnak is. Ésszerűnek tetszik: vessük latba (amúgy „odaát” vagyonokat érő) kézügyességünket, rajzoljuk le a méregdrága, különleges effektusokkal pazarul előállított, világsztárokkal eljátszatott történeteket. Fessünk gengsztereket, maffiavezéreket, szindikátus-palotákat, felhőkarcolókat, félelmetesen vad dzsungelt krokodilokkal, terroristákat, bérgyilkosokat, tengeri csatát, véres nagyvárosi pisztolypárbajokat, tankokat, száguldásos autósmanővereket, fényes nagyvilági partykat; vigyük ismeretlen, egzotikus tájakra a kalandozni vágyó néző szemét. Harcoljanak egymás ellen a klasszikus filmes figurák macska- meg egérbőrbe bújtatva, szurkoljunk az utóbbiaknak, lévén azok kisebb és védtelenebb állatok.

Mindez rendjén is volna, ha

1. a feszülten figyelő néző meg tudná különböztetni a macskákat az egerektől,

2. ha az alkotók felhasználnák a rajzfilm művészete nyújtotta fantasztikus lehetőségeket, és a világsikeres filmekből kölcsönvett idézetekkel parodizálnák, nem pedig lemásolnák a fantasztikus, maffia-, valamint gengszterfilmek stílusát, fordulatait, figuráit. (Mert azt, ugye, senki sem gondolhatja komolyan, hogy a Fritz, a macska, a Superman vagy egy újabb Csillagok háborúja helyett nézzük a Macskafogót a moziban.)

Az amerikai metropoliszban játszódó történet, egyébként, a műfaj szabályai szerint happy enddel (szerencsésen) befejeződik. Sőt. A gaz macskákkal nem a szokásos módon számolnak le ellenfeleik, a győzedelmes egerek. A címbéli macskafogó nem kiirtásukra, hanem átnevelésükre terveztetett. A véres haramiák békés szobacicusokként szagolgatják az erdők-mezők virágait. Végül is, ne feledjük, itt Magyarországon, a Pannónia Filmstúdióban készült ez az egész-estés, korhatár nélkül megtekinthető rajz-játékfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5677