KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tó szelleme

Lajta Gábor

 

A film indítása – néhány kép – A homok asszonyára és a legjobb japán mozidrámákra emlékeztet. Egy tanár megérkezik egy víz nélküli faluba, amelyet – úgymond – a tó kígyóistene átkozott meg. A szikár és rejtélyes kezdet után először csak a színek válnak képeslapszerűvé, majd a holdfénnyel bántóan ellentétes árnyékot vetnek a műtermi lámpák, s lassan eluralkodik a teljes tartalmi és stiláris káosz. Komornak szánt realista jelenetek közé mesefilmből előrángatott ósdi szörnypofák kerülnek, elektronikus montírozással égbe menesztett tündérek alatt a katasztrófafilmek özönvize zúg. Szép ez az özönvíz. Filmes megoldása dicséri a japán mű-törpefa-készítők türelmét is, sajnos ezeket a miniatűr kerteket rombolták szét erős vízsugárral.

Elképesztő naivitás, eklektika jellemzi A tó szellemét. Mindez elfojtja az irodalmi alapanyag kibontható érdekességét is: egy falu lakóinak küzdelmét saját vak babonájukkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6387