KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

A gumimegváltó

Modor Ádám

 

Isten hozott, Gumimegváltó!

 

Elolvastam Márton László írását a Filmvilág 84/1-es számában. Álláspontját nem tudom elfogadni, sőt azt a magyar filmkritika egyik szimptómájának tartom...

... A tömegművészet sajátossága az a kiélezett ellentétekben való fogalmazás, amely Spielberg filmjében is érvényesül. A tömegfilm kiemelkedő darabjaiban (nem titkolhatjuk, hogy Spielberg filmjét is ide számítjuk) egyetlen elemnek sincs értelme önmagában, csak egy másik elemhez való viszonyában nyer értelmet és jelentést. Az elemek összessége adja a film struktúráját, amelyben a jellemek és történések egymást kiegészítik vagy tagadják. Ellentétben a szerzői filmmel, a tömegfilm értelmezési tartománya erősen behatárolt, a film műfaja és a feldolgozott mítosz által nagymértékben meghatározott. A „művelt befogadó”, aki szellemi kalandra vágyik, arra, hogy lehessen egy saját olvasata, amely csak az övé, csak egy filmet lát, amelyben egy kisfiú összebarátkozik egy idegen civilizáció szülöttével. Ettől élete átalakul, az Idegen fontos lesz a számára, igyekszik megvédeni a külvilágtól, amely el akarja tőle ragadni barátját. Majd izgalmas kalandok árán visszamenekíti őt az Idegenek közé, de számára itt marad egy érzés, ami csak az övé, hogy valahol él egy Lény, aki többé már nem Idegen, mert „megszelídítette”. A film tehát arról szól, amire a Néző vágyik, és itt már nem csupán a gyermekekre gondolunk... Az a tény, hogy a tömegfilmet előítélettel fogadó kritika ilyen hosszan taglalja a film árnyoldalait, azt bizonyítja, hogy kritikai életünkben időről időre újratermelődik az a magatartás, amely a szellemi fölény fegyverzetében mond bírálatot (mintegy leleplezi azt, ami túlzott sikernek örvend a „kultúrfogyasztó tömegek” körében)...

 

Modor Ádám

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6445