KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tűtorony

Kulcsár Mária

 

Vigyázat! Tériszonyban szenvedők kerüljék el azokat a mozikat, ahol a Tűtorony című filmet játsszák! Egy tenger fölé magasodó homokparton kezdődnek és a torontói tévétorony legtetején végződnek a kalandok, bőségesen kihasználva a több száz méteres mélység látványának vonzását-taszítását, irtózatát. Hogy közben ki hova menekül, ki elől és miért? Ez néhány óra alatt elfelejthető. Christopher Plummer üldözi Richard Harrist vagy fordítva? Inkább a két színész megragadó karakterű arcára, finoman ironikus játékára emlékezünk. Különösen a Vörös sivatagban drámai színészként megismert Harris remekel, kiaknázva szerepe minden lehetőségét. A kopott zakójú, mulya tekintetű, saját lábán keresztüleső kistisztviselőbe oltott zseniális kalandhős megjelenése a vásznon a biztos sikert ígérő komikus-izgalmas alaphelyzetek záloga. A többi szereplő is a krimi-vígjátékok konvencióihoz híven éli zaklatott életét: a ravasz ellenfélnek macskabajsza van, a gonosztevők két megbízottja kisstílű és teljesen hülye, a gazdag ifjú hölgy hideg szépség és unalmas (sajnos az őt alakító Beverly D’Angelo is), az öreg milliomosnő pedig természetesen béna és nyakmerevítőt visel.

Meglepetést néhány nem mindennapi kaszkadőrmutatvány szerez a nézőnek, bravúrosan pontos, szellemes megoldásaival, a legmegfelelőbb nézőpontból, látványosan fényképezve.

Nem átütő film. Nem első osztályú, a másodrangúság szürkeségétől viszont megmentik a híres és jó színészek. Jó ízlésű szórakoztató mozi a filmszínházak műsorán a világhírű bombasikerek mellett. Igaz, ez utóbbiak jó részét még ma is rendszerint tízéves késéssel láthatjuk. Sokadszor merül fel a kérdés: vajon nem telne-e pénz rájuk a pótkávé értékű filmek árából, melyeket oly nagy számban veszünk át? Míg a választ megkapjuk, kikapcsolódásul nézzük meg a Tűtorony című kellemes, majdnem jó filmet. Persze csak azok, akiknek nincs tériszonyuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6892