KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A rögbi és a lány

Loránd Gábor

 

Sajnálatos módon abszolút érdektelenségbe vész a rögbi-középcsatár Andrei históriája. Pedig kezdetben még őszintén szurkolunk neki, hogy négy barátnője közül (mindegyikük igen csinos) legalább az egyikben megtalálja a lelki egyensúlyt is nyújtó igazit. Később azonban egyre egykedvűbben nézzük nem különösebben izgalmas kalandjait, melyeket csak néhány logikai és jellemábrázolási bukfenc színez. A főhős ugyanis nem összetett, bonyolult, nehezen kiismerhető egyéniség, hiába próbál bennünket erről a rendező a figura rendszertelenül csapongó cselekedeteivel, gondolataival és érzéseivel meggyőzni. Nem nagyon értjük, hogy honnan jött és hová megy, mitől fél és mire vágyik – egyszerűen: mit akar ez a szimpatikus megjelenésű rögbis. Érzelmi zűrzavar, átmeneti sodródás az alvilág felé, munkahelyi ellentétek, konfliktus a barátságban: számtalan lehetséges fogódzkodó az alkotók számára. De egyiknél sem tudtak megállapodni. S így a néző sem tud igazán mire figyelni. Andreit tehát alighanem hamar elfelejtjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6979