KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Repülés az űrhajóssal

Ardai Zoltán

 

Gennagyij Vasziljev rendező mintha lehetetlenné akarná tenni számunkra, hogy lélekben együtt szárnyalhassunk azzal a falusi fiatallal, akinek a repülőmérnöki főiskolára vezető akaratropogtató útját a film nyomonköveti. Pedig lenne bámulnivaló azon, ami történik, ha valaki, egy akkora országban, mint a Szovjetunió, sikertelen felvételi vizsga után, tehenészlegényi poszton sem mond le az űrhajóssá válás álmáról. Hanem, miként az űrhajós odafönt, úgy ő a földön a testi-lelki épenmaradás és célratörés mestereként mozog, összehangolva magasan járó érzéseit sokirányú, küzdelmesen szerzett szakértelmével.

Nos, épp az efféle példatörténet az, amelynek a megformálásán, ha egyértelműen kiütközik a didaxis, rögtön érdektelenné válik. Az alkotók azonban most egyszerűen átlépik ezt a szabályt; leplezetlenül, rámenősen oktatják a nézőt, s íme, a nem-művészi szándék e vérbősége csodát tesz: a jótulajdonságokból összeeszkábált főhős életre kel, s fából faragott királyfiként már hatásos. Derűs ártatlanság, komor-rideg vitalitás, bábu-táncok nevetséges áltörténésekben, valóságos gondok – mindez együtt valami nyugtalan melankóliát ébreszt a nézőben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7371