KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kis rendőr nagy napjai

Veress József

 

Vlagyimir Fokin két legyet akart ütni egycsapásra: filmjében a társadalmi mondanivalót kalandos történet fordulataival házasította. Láttunk már efféle kísérleteket, sőt emlékezetes eredményeket a mozivásznon, elvégre gondolatiság és izgalom jól megférhet egymással. (Két példa a közelmúltból: az olasz Félek és a szovjet Szibériáda.)

A pályakezdő rendezőnek azonban nem sikerült megbirkóznia ezzel a feladattal. Tételével, miszerint a huligánoktól meg kell szabadítani a tisztességes emberek világát, maximálisan egyetértünk, annak ellenére, hogy a megállapítás nem valami egetverően újszerű. A jóformán tejfelesszájú nyomozópalánta, a sztori hőse is megnyerte tetszésünket, noha vakmerősége már-már valószínűtlen, és az ifjú nyomozó egyben-másban hajdani idealizált figurákra emlékeztet. A banditák ellen folytatott (sikeres) hadjárat nélkülözi az eredetiséget. Minden mozzanatot előre kitalálunk, így aztán aligha rághatjuk a körmünket a nézőtéren. Zavaró a szemlélet naivitása is, akárcsak a fekete-fehér jellemek összecsapása. Irónia csupán az álomjelenetet színezi.

Amit dicsérhetünk: a mesterien fotografált verekedési jelenet két párhuzamosan haladó vonat között – igazi profi-színvonalra vall. Aztán megint eltávolodnak a szerelvények... A lelkes Kulik nyomozó bizony azt is kideríthetné, hogy hogyan szegényedett el a konfliktus, s mi okból telepedtek rá a közhelyek az érdekesnek ígérkező szituációkra.

Fokin tehetségéből legközelebbi alkotása talán többet fog elárulni. A főszereplő Andrej Taskov ezzel szemben bizonyított: jó képet vágva a sematikus „szupermen” szerepéhez megcsillantja jellemábrázoló tehetségét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7377