KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vágta

Barabás Judit

 

Bármilyen hálás és kedvelt téma a polgárháború, ebben a filmben nem sikerült semmi újat mondani róla.

Egyetlen ötlete van a rendezőnek: az, hogy a háború iszonyatával és pusztításával szembenálló értékeket, szépséget a lovak testesítik meg. Az ő sorsukat szánták a film készítői a drámai feszültség magjának: a fehérek, miközben menekülnek, az állatokkal nem törődnek, magukra hagyják őket. Ám a film valamiképpen mégis a lovak életben maradásával végződik. Ez a happy end azonban teljesen indokolatlan, sőt: a bonyolultnak egyáltalában nem nevezhető cselekmény is csak fáradságosán követhető.

A legélvezhetőbb jelenetek végül is azok, amelyekben hosszú percekig (lassítva, gyorsítva, úsztatva, lebegtetve) csak a vágtató ménest látjuk – a szép állatokat és a technikai trükkök csillogását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7565