KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kis postáslány

Veress József

A honvédő háború idején sok gyerek vált hirtelen felnőtté – megbízatások és kötelességek súlyos terheit cipelve a vállán. A kis postáslány, Ljubasa egyike a koraérett tizenéveseknek. Apja a fronton teljesít szolgálatot, anyja meghalt, a csonka családban azonban szülők nélkül is „rend” uralkodik: a komoly leányka lelkiismeretesen gondoskodik három öccséről. A kettős státusz nem töri meg Ljubasát: otthon és munkájában egyaránt helytáll. Közben érzelmi megpróbáltatások érik. Mikor elbúcsúzunk tőle, nagyon örül, mivel – másokkal együtt – sebesült édesapját köszöntheti.

Alekszandr Muratov a film meglehetősen sovány cselekményét jellem- és korrajzzal igyekezett feldúsítani. Előbbi sikerült, utóbbi nem. Ljubasa figurája élettel teli, cselekvéseinek indítékait, gondolkodásának fejlődését – azt is írhatnánk: csöndes hőstette mozgatórugóit – részletesen megismerjük. (Léna Holodova hitelesen játssza el a köznapi áldozat megpróbáltatásait, pedig néhány mozzanat sablonos, vagy legalábbis ismerős, korábban látott alkotásokból.) A környező világ – a háborútól szenvedő falu – ábrázolásában, sajnos, klisék sorakoznak egymás mellett. A kis postáslány képsoraiban egy kis izgalom után egy kis érzelem következik, a pozitív életvitelt a negatív ellenpontozza, a rendezőnek felváltva van „egy rossz” és „egy jó híre”.

A kis postáslány története minden bizonnyal igaz. Művészileg viszont nem eléggé hatásos, mert gúzsba kötik a konvenciók.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/12 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7629