KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pancserock

Nánay Bence

A Pancserock a Music Television generációjának filmje. Már a stáblista profin megcsinált videoklipre emlékeztet, később az MTV NEWS egyik riportere is feltűnik, sőt, egyszer még Beavis és Butthead, a két parodisztikusan degenerált (M)TV-néző rajzfilmfigura hangját is halljuk – telefonon.

Mégsem az itt felsorolt – és még sorolható – utalások miatt tartozik a film a Music Television (szub)kultúrkörébe, hanem a szereplők gondolkodásmódja miatt, amelyet teljesen átformált az elektronikus médiának ez a szélsőséges, ezredvégi formája.

A Magányos Farkasok nevezetű, totálisan sikertelen rockegyüttes tagjai próbálják elérni, hogy daluk adásba kerüljön, ezért a valódihoz megtévesztésig hasonló vízipisztolyok segítségével behatolnak egy rádióállomásra. A történetnek sajátos színezetet ad, hogy a zenekar progresszívnek vallja magát, a rádióállomás neve pedig Lázadó Rádió, így sok közhelyes megállapításra nyílik alkalom arról, ki is az igazi lázadó. Bár a dalt nem sikerül leadni, az események élő adású közvetítésének és az időközben megérkezett rendőrségnek köszönhetően olyan hírhedt-népszerű lesz a banda, hogy egy lemezcég szerződést kínál nekik. Anélkül, hogy ismerné a zenéjüket: „így megy ez az üzlet világában”.

Nem teljesen hamis, ám meglehetősen felszínes bepillantást nyújt a show-business működésébe ez az átlagosnál valamivel szórakoztatóbb komédia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=775