KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Akció a fegyvertárnál

Koltai Ágnes

A megszállt Lengyelországban kibontakozott ellenállási mozgalom az újkori lengyel történelem egyik legizgalmasabb és legvitatottabb eseménye. A hitleri fasizmus legyőzésére szerveződött mozgalom megosztott volt (mivel mind a londoni emigráns kormány, mind a baloldal irányította csoportok a háború utáni politikai-hatalmi vezetés megszerzését tartották szem előtt), s bár széles társadalmi bázissal rendelkezett, nem tudta megtörni a német uralmat.

Néhány hónappal ezelőtt az Európa Kiadó megjelentette R. Bratny: Kolumbuszok című regényét. A könyv egyike azon kevés műnek, amely a lengyel ellenállási mozgalmat árnyaltan, történelmi szerepe és történelmi méretű tévedései fényében mutatja be. Akik olvasták a könyvet, Łomnicki filmjében kissé átalakítva Zygmunt, a Honi Hadseregben harcoló ellenálló kiszabadításának történetét ismerhetik fel. A film (noha forgatókönyvét az a J.S. Stawiński írta, aki Wajda Csatornájáét is), az ellenállásban csak izgalmas kalandot lát. A Szürke Seregek (a Honi Hadsereg irányítása alatt harcoló Cserkészszövetség, az ő jelük a vasmacska) fiatal, rokonszenves harcosai hősies akcióval kiszabadítják egyik, a Gestapo kezébe került társukat. A film nagy része ennek az akciónak a megszervezését mutatja be. Teljes homályban marad az ellenállás társadalmi gyökere, célja, szerepe. A mozgalom hibáit az értelmetlenség határát súroló tettek, a figyelmetlenség, a be nem tartott konspirációs szabályok okozta lebukások jelzik. Valójában ennél súlyosabb és mélyebben rejlő okok vezettek az ellenállás felmorzsolódásához. Kár, hogy Łomnicki ezzel az igazán fontos kérdéssel nem mert szembenézni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7943