KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ördög menyasszonya

Gervai András

 

Kedves figurákkal benépesített, meghitt atmoszférájú, bájos népmeséi világba csöppenünk a Zsebrjunasz rendezte szovjet mesemusical elején. A kezdet tehát igazán biztató, a film azonban, csalódásunkra, hamar lendületét veszti, kifullad. Mire a gyönyörű molnárlány és kedvese a műfaj íratlan szabályai szerint végül is egymáséi lesznek, türelmünk jócskán megfogyatkozik. Baj van a zenével is, amelynek pedig – hiszen a szereplők mindvégig csak dalban érintkeznek egymással, dalban fejezik ki érzelmeiket – fontos dramaturgiai, drámai funkciót kellene betöltenie. A musical dallamvilága lassan elszíntelenedik, nem annyira a néhány számmal tehetségét még így is bizonyító komponista, mint inkább a vivőerő nélküli irodalmi alapanyag hibájából. Néhány szellemes ötlet és megoldás nem nyújthat kárpótlást a mese legfontosabb elemeinek, a kalandnak és izgalomnak a hiányáért. Ebben a közegben a hősökre nem várnak rendkívüli és váratlan erőpróbák, az ördögnek csak csínytevésekre futja képességeiből, így végeredményben a mese tétje válik érdektelenné, s az alkotóknak a történet bujkáló líraiságát sem sikerülhet felszikráztatniuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/11 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8095