KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Néma gyilkos

Tosoki Gyula

Lautlos – német, 2004. Rendezte: Mennan Yapo. Szereplők: Joachim Krol, Nadja Uhl, Christian Berkel. Forgalmazó: Best Hollywood. 90 perc.

 

A Néma gyilkos jellegzetes européer-thriller, nagy stíluskészséggel és kisebb műfaji érzékkel levezényelt darab: inkább csak néhány kósza kép, egy-két jelenettöredék, mintsem a feszült történet emléke marad meg belőle, mégis figyelemre érdemes.

Főhőse Viktor, a megkeseredett bérgyilkos, akinek különös ismertetőjele, hogy minden fakszni nélkül, hangtalanul öl, késsel, hangtompítóval vagy nyíllal, ahogy a szükség hozza. Egyik akciója során a sikerrel likvidált célszemély alkalmi barátnője, bizonyos nevezetű Nina olyan hatást tesz rá, hogy életben hagyja, sőt múltjának, jelenének, jövőjének újragondolását kényszeríti ki belőle. Ám éppen amikor kezdené újraálmodni életét (illetve végezne utolsó utáni megbízatásával), találkozik Langgal, a bulldogszívós nyomozóval.

A történet tele van maszatos pillanatokkal és megmagyarázhatatlan részletekkel (nem eléggé motivált, hogy miért akad hősünk nyomára olyan gyorsan Lang, illetve hogyan képes egy negyven évvel korábbi, felderítetlen bűnténnyel összekapcsolni a személyét; nem világos, hogy miért maradt Viktor bérgyilkos évtizedekig; nehezen érthető, hogy miért lép szövetségre Nina Viktorral), de nem vérzik el ezeken. A tempó sodró, és a dramaturgiai bakik mellett is van elég gyúanyag a történetben ahhoz, hogy leláncolja a figyelmet. A film annak ellenére vonzza a tekintetet, hogy a Lang szigorú ábrázattal elmormolt bölcselmei sem szolgálnak a javára.

A mese varázsa a debütáns rendező-forgatókönyvíró téma iránti elkötelezettségéből ered. Mennan Yapo nagy természetességgel lép át jelzett problémákon, olyan lendülettel teríti a sztorit, hogy alig van idő elmorfondírozni a bakikon. A két forrpontig vitt suspence-jelenet bravúrosnak mondható, a stiláris megoldások pedig megkapóak, kivált Viktor és Nina táncjelenetében. Néhány jelenetről üvölt, hogy a producer Tom Tykwer volt: munkái közül elsősorban a Téli alvók inspirálhatta Mennan Yapót, de ő – Tykwerrel ellentétben – szerencsére sohasem esztitizál annyira, hogy maníros legyen. Képei mívesek, de nem művészkedőek.

Extrák: werk; kimaradt jelenetek és filmelőzetesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9032