KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törésteszt

Kolozsi László

Crash Test Dummies – osztrák, 2006. Rendezte és írta: Jörg Kalt. Kép: Eva Testor. Zene: Bernhard Fleischmann. Szereplők: Maria Popistasu (Ana), Bogdan Dumitrache (Nicolae), Simon Schwarz (Jan), Kathrin Resetarits (Martha). Gyártó: Amour Fou Filmproduktion / Icon Film. Forgalmazó: Új Budapest. Feliratos. 93 perc.

 

Van, akinek a Crash Test Dummies-ról (a Törésteszt eredeti címéről) egy amerikai tévésorozat jut az eszébe, van, akinek egy rockegyüttes, és azt hiszem, azok a legkevésbé szerencsések, akiknek Jörg Kalt – szürke, de azért korántsem jelentéktelen – filmje. Kalt mintha végzetes és filmjére egyáltalán nem jól ható késztetést érzett volna arra, hogy megjelenítse, mit is jelent egy egyszerű román polgár számára az EU-csatlakozás. Mintha nem tudott volna letenni arról, hogy eu-komform mondanivalóval ízesítse kissé még keletlen, de némi nyámmogással fogyasztható művét. A Törésteszt egy igen lehangoló (bécsieknek egzotikus) bukaresti lakótelepen kezdődik, a két főhős, a román pár természetesen egy lerobbant Daciából startol, hogy elérje a Bécs felé – hazánk érintésével – közlekedő buszt. Kalt alkotásának nem csak a struktúrája, de a dialógusai és a története is a szépemlékű Ébrenjárók című magyar munkát idézi – sajnos azért is, mert az sem volt mentes az ellentmondásoktól. (Kiderül, hogy a lopott autó elszállításra váró hősök vízuma lejár, de visszafelé a határon mégis simán átengedik őket, holott az ellenkező irányba tartva még le is kellett vetkőzniük; beszélnek angolul, de németül meg sem tudnak mukkanni, a fiú semmit sem tud Madridról és a többi) A Töréstesztnek egyetlen mentsége van: az ide-oda vetődő, majd újra és újra egymásba ütköző, tulajdonképpen biliárdgolyóként mozgó alakok (Bécs kopott snookerasztalnak tűnik) lassan mintha álomba merülnének; egy álomvilágba. Ahol van ugyan Práter nevű hely. Van Árpád nevű maffiózó. De nincs idő. Nincsenek valóságos, hihető események. Az égiek (vagyis inkább Kalt) nagyot taszajt a szereplőkön, és azok tétován mozognak, meg sem lepődve azon, hogy ismét a másikba – vagy a másik ismerősébe, testvérébe – ütköztek. A Törésteszt (akárcsak a méltán népszerű friss román filmek többsége) nem az operatőr, hanem a színészek miatt marad emlékezetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9145