KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ellenséges vágyak

Varró Attila

Se, jie – kínai-amerikai, 2007. Rendezte: Ang Lee. Írta: Eileen Chang novellájából James Schamus, Hui-Ling Wang. Kép: Rodrigo Prieto. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Tony Leung (Yee), Tang Wei (Wong), Wang Lee Hom (Kuang), Joan Chen (Yee asszony). Gyártó: Focus Features / Haishang Films / Mr. Yee Productions / River Road Entertainment. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 151 perc.

 

A tajvani Ang Lee rég várt visszatérése Hollywoodból saját kínai gyökereihez hasonló kapuszerepet tölt be a rendező alkotópályáján, mint egykor az Értelem és értelem: míg 1995-ben Jane Austen klasszikusa segítette át egy idegen kultúra küszöbén, ezúttal a kantoni irodalom talán legnevesebb írónője, az amerikai emigrációban 1995 őszén elhunyt Eileen Chang (Szerelem az elbukott városban, 18 tavasz) egyik műve jelenti a mankót a Hulk és a Túl a barátságon giccsterheibe beleroppant hajdani auteurnek a hazafelé vezető úton.

Chang 30 oldalas novellája (amely eredeti címében is az Austen-műre rímelVágy és elővigyázat) egy titkos délutáni légyott néhány óráját meséli el, középpontban egyetlen másodperc létfontosságú érzelmi döntésével: a megszállt Sanghajban egy femme fatale szerepbe sodródott diáklány és a beleszerelmesedett kollaboráns kémfőnök egyenlőtlen viszonya szemrebbenés alatt áthangolódik a több évnyi gondos munkával felépített merénylet utolsó előtti pillanatában, a viszonzatlan szerelem melodrámai konfliktusából ólomsúlyú sorstragédiát formálva néhány bámulatosan finom ecsetvonással. Lee bő két órás adaptációja ezzel szemben komótos, veretes kémtörténetbe fordítja az alaphelyzetet, Forgószél-féle noiros szerelmi háromszöggel, bántóan disszonáns szadista ágyjelenetekkel és egy erőltetett akciófordulattal kedvezve a keleti ellipszisekre, elharapott félmondatokra kevésbé fogékony nyugati nagyközönségnek – míg a rendező Austen hömpölygő prózáját hajdan kínai takarékossággal rántotta feszesre, most a hagyományos hollywoodi dramaturgia redundáns, precízen kidolgozott szabványszerkezetéhez dúsítja fel Chang lélegzetvételnyi remekművét. Az Ellenséges vágyak Arany Oroszlán-díjas kém-melodrámája méltóságteljes, melankolikus fesztiválfilm, pontosan bekalibrálva két kultúra ízléshatárára, Ang Lee szerzői pályáján újabb mértéktartó mesterdarab – adaptációként viszont csak annyira tekinthető sikerültnek, akár egy törékeny haiku, amelyből az angol fordításban erőteljes, gazdag szonett lett.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9282