KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Karácsony Artúr

Fekete Tamás

Arthur Christmas – amerikai, 2011. Rendezte: Sarah Smith. Írta: Peter Baynham. Zene: Harry Gregson-Williams. Gyártó: Aardman Animations / Sony Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 97 perc.

Az 1972-ben alapított bristoli székhelyű Aardman stúdió elsősorban a Wallace és Gromit-kisfilmeknek, illetve a két figurát 2005-ben egész estés gyurmafilmbe hajszoló Elvetemült veteménylénynek köszönheti ismertségét. Öt éve, nem sokkal az Elvitte a víz bemutatója előtt jelentették be, hogy a DreamWorks-szel kötött megállapodást – melynek keretében a fenti alkotások mellett többek között a 2000-ben bemutatott Csibefutam is készült – nem újítják meg; így a Karácsony Artúr már a Sonyval közösen készült – egyben egy új fejezet első állomásaként is kijelölve azt az utat, melyet az Aardman követni kíván.

A Karácsony Artúr egyetlen éjszaka, december 24.-én játszódik: noha a Télapó és csapata szokásos akciói ezúttal is sikeresen teljesülnek, némi hiba csúszik a rendszerbe, és egyetlen ajándék nem ér el a címzettjéhez. A Mikulás kisebbik fia, az Északi-sarkra címzett levelek lelkiismeretes szelektálója és válaszolója azonban nem nyugszik bele a statisztikailag elhanyagolható nagyságrendű tévedésbe, és úgy dönt, ha mások nem vállalják, maga kézbesíti ki a vágyott biciklit.

A Télapó munkájának és magánéletének témája nem új keletű – különös módon azonban előbb jelent meg élőszereplős filmben, mint animációban. A Vasembert is jegyző Jon Favreau rendezésében készült Mi a manó főszereplője egy tévedésből az Északi-sarkra került, majd apja keresésére New Yorkba érkezett felnőtt-testbe bújt gyerek, míg a Télbratyó már egyenesen a mellőzött, megkeseredett és cinikus idősebb testvért tesz főhőssé. A Karácsony Artúr jóval szelídebb hangvételt üt meg, valódi antagonistát nem is használva hagyományosnak is tekinthető kalandfilmes narratívát használ, melyben Artúrnak (és nagyapjának) több ezer mérföldet kell megtennie, legyőzve az időt, a távolságot és a kíváncsi tekinteteket. Ennek megfelelően pedig a végkifejlet sem lehet más, mint a boldogság kötelező érvényű elnyerése, kinek-kinek habitusa és érdeklődési köre szerint.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10907