KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Eltűnő hullámok

Varró Attila

Aurora – litván, 2013. Rendezte: Kristina Buozyte. Írta: Kristina Buozyte, Bruno Samper. Kép: Feliksas Abrukauskas. Zene: Peter von Poehl. Szereplők: Marius Jampolskis (Lukas), Jurga Jutaite (Aurora), Martina Jablonskyte (Lina), Rudolfas Jansonas (Jonas), Vytautas Kaniusonis (Mantas). Gyártó: Acajou Fılms / Tremora. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 124 perc.

A science-fiction köztudottan elsősorban férfizsáner, így aztán nem túl meglepő, hogy romantikus mutációi is főként a férfilelkeknek kedveznek, legyen a hős mechanikus überfrau-t megszelidítő szemétpréselő robot (Wall-E), szerelmes tűzőr (451 Fahrenheit) sebzett szivű időutazó (Somewhere in Tıme) vagy éppen a virtuális valóságban boldogságot kereső geek (Szerelmes Thomas). Az utóbbi tematika európai hagyományát (La jetée, Nyisd ki a szemed) követő Eltűnő hullámok akár az idei Spike Jonze-féle A nő modern művészfilmes párdarabja is lehetne, AI-szoftver helyett konkrétan egy álomnővel: a litván rendezőnő (!) férfihőse, Lukas egy kómában fekvő paciens agyába küldött virtuális felfedező, aki azonban már az első tudattúra alatt hátat fordít eredeti neurobiológiai küldetésének, mihelyt az idegen elme mélyén egy rejtélyes szépségre akad, akivel azonnal lángra lobbanak egymás iránt.

A Gyűjtőnő erősen önreflektiv nődrámájával (főszerepben egy beszédterapeutanővel, aki apja traumatıkus halálát követően bezárkozik az önmagáról készült film- és videóképek világába) indult Buozyte első műfaji kalandtúrája sem a zsánertől manapság elvárt akcióbőseggel, sem a klasszikus irodalmi hagyományokhoz hű tudományos problematikával nem kísérletezik (hiába a sok hangzatos tudós-párbeszed): az Eltűnő hullámok inkább medidativ hangulatú és igen erős drámai töltesű love story, amelyen kissé lötyögnek a hivalkodóbb zsánerjelmezek. Viszont amint belépünk a románc belső elmevilágába és az alkotónő a furcsa pár szenvedélyére összpontosít, akár a hatásvadászabbra hangszerelt szexjelenetek is megtelnek valami hipnotikus erővel – így még a hosszan kitartott néma epizódokban sem engedi nézőjenek, hogy mentálisan csatornát váltson, felidézve magának az Eredet vagy a Sejt ütősebb virtuál-pillanatait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11647