KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

22 Jump Street – A túlkoros osztag

Sepsi László

22 Jump Street – amerikai, 2014. Rendezte: Phil Lord és Christopher Miller. Írta: Michael Bacall, Jonah Hill és Rodney Rothman. Kép: Barry Peterson. Zene: Mark Mothersbaugh. Szereplők: Channing Tatum (Jenko), Jonah Hill (Schmidt), Ice Cube (Dickson), Jillian Bell (Mercedes). Gyártó: Columbia Pictures / MGM. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 112 perc.

 

Az újgenerációs buddy-komédiák (Pancser police, Két kopper) közül két éve a 21 Jump Streetnek sikerült valódi vérfrissítést hozni a műfajba. Míg társai megelégedtek azzal, hogy a nyolcvanas évek hagyományaival szemben nagymenő zsarupárosok helyett nagyravágyó veszteseket emeltek főhősszerepbe, a középiskolába visszaküldött zöldfülű jardok kalandjaiban – a lúzer-lét felmagasztalásán túl – ötletesen olvadtak össze a gimi- és rendőrvígjátékok alaptoposzai, a kicsapás/felfüggesztés rímpárjától a mindkét zsáner közegébe illeszkedő típusfigurák (agyas dagi, lassúeszű szépfiú) dinamikus duójáig. Az idei folytatás nem csupán képes megismételni mindazt, ami az előző részt sikeressé tette – kezdve a Hill-Tatum-páros közti elvitathatatlan kémiával –, de mindezt meglepően intelligens reflektáltsággal teszi. Miközben hőseinek ezúttal egy főiskola újfent dizájnerdrogokkal kísérletezgető diákjai közé kell beépülniük, a 22 Jump Street úgy képes virágnyelven a folytatásfilmek kihívásairól beszélni – kitérve a nagyobb költségvetés, illetve az ismételjünk-vagy-változtassunk örök dilemmáira –, hogy eközben elkerüli a Sikoly-szériával divatba hozott, leplezetlenül a filmszövegbe illesztett műfajelméleti traktákat.

A rendezőpáros ugyan megtalálja az első rész jellegzetes motívumainak helyét a főiskolai közegben is (színjátszókör helyett slam poetry társaság, kémikus nerd-ök helyett focicsapat), és a film gonosztevői újfent kissé súlytalanok, a 22 Jump Street eközben bőséggel csihol extra feszültséget és humorforrásokat a sequel-logika állandó idézőjelezésével. A harmadik epizód árnyékában Phil Lord és Christopher Miller rendezők szolgai önkannibalizmus helyett felszabadultan játszanak a nézői elvárásokkal, ezzel a nyári szezon talán legokosabb vígjátékát küldve a mozivásznakra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11752