KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rio, szeretlek!

Árva Márton

Rio, Eu Te Amo – brazil-amerikai, 2014. Rendezte: Andrucha Waddington, John Torturro, Paolo Sorrentino, Carlos Saldanha, José Padilha, Fernando Meirelles, Nadine Labaki, Im Sang-soo, Stephan Elliott, Guillermo Arriaga, Vincente Amorim, César Charlone. Szereplők: Vanessa Paradis, Harvey Keitel, Vincent Cassell, Emily Mortimer, Jasin Isaacs, Rodrigo Santoro. Gyártó: Conspiraçao Filmes / Bossa Nova Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 110 perc.

Míg két éve csupán a hazai forgalmazói címadás vezette a mozi-turisták tekintetét a napsütötte Kubába (Havanna, szeretlek!), most ténylegesen a Cities of Love-franchise vette célba Latin-Amerikát, hogy Párizs és New York után Riónak is vallomást tegyen. A szóban forgó kezdeményezés – vérbeli globalizáció-kori vállalkozásként – csomópontos rendszerben terjeszti hálózatát. Az első két film elkészülte óta egy szerteágazó tevékenységeket koordináló gépezet épült az egyszerű koncepcióból kiinduló brand köré, ami immár a filmgyártás mellett egy-egy nagyváros turisztikai fellendülését, versenyképes cégeit és helyi művészeti törekvéseit igyekszik összehangolni. A projekt saját finanszírozási modellje szerint készíti „kollektív játékfilmjeit”, melyek forgatása a kiválasztott helyi filmtanoncok számára mentorprogram is egyben.

A Cities of Love tehát mára jóval túlmutat a moziban bemutatott szkeccsfilmeken, de ez a Rio, szeretlek!-re nézve inkább hátrány. A kamera mindkét oldalán sorakozó nagyágyúk többnyire hanyagul felskiccelt szituációk ürügyén irányítják a nézői figyelmet az idilli látképekre, és szolgaian ismétlik azt a feel-good életérzést, ami – olimpián innen, focivébén túl – jól illeszkedik az elvárt Rio-imidzshez. A korábbi felvonásokhoz képest biztonsági játék zajlik, ahol a turista-rácsodálkozás (legyen szó nyaraló párról vagy fesztiválra érkező hírességről), a finom műfaji kikacsintás és néhány bevált recept felidézése (lásd Guillermo Arriaga Korcs szerelmek-átiratát, Vanessa Paradis dalát vagy a brazil filmexport-emblémával, a Központi pályaudvarral való párhuzamokat) nyújt menedéket az alkotóknak. Így aztán kár lenne szigorú elvárásokkal beülni a filmre, de aki a moziszékbe süppedve lenyűgöző képeslapokat és könnyed történeteket keres, az elégedetten készülhet ezek után Tbiliszire, Jeruzsálemre és Sanghajra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12111