KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Aferim!

Baski Sándor

Aferim! – román, 2015. Rendezte és írta: Radu Jude. Kép: Marius Panduru. Szereplők: Theodor Corban (Constandin), Cuzin Toma (Carfin), Mihai Comanoiu (Ionita), Alexandru Dabija (Iordache). Gyártó: HI Film Productions. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 108 perc.

Radu Jude új filmjének élénk színekben tobzódó, stilizált plakátja Tarantino-ihletésű westernt ígér, és a választott történelmi periódus, illetve a szinopszis is szabályos műfaji átirattal kecsegtet. Az 1835-ben játszódó Aferim! papíron meg is felel ezeknek az elvárásoknak. Az alaphelyzet kedvelt western-toposzokra épül: a sheriffbe oltott fejvadász (Constandin pandúr) és fia egy lopással vádolt cigány férfi után kutatva lovagolják át a havasföldi vadkeletet. Az eleddig kortárs városi környezetben játszódó filmeket rendező Jude jó érzékkel választott témát: a romániai cigányrabszolgaság nem csak a szélesebb köztudatba nem került be, de a (film)történelem térképén is fehér foltnak számít.

A látszat ellenére Judét mégsem a zsánerkonvenciók érdeklik, azokat csak laza sorvezetőként használja, az Aferim! valójában logikus folytatása és továbbgondolása az életműnek, illetve a román új hullámos stílnek. A legboldogabb lány a világon-hoz és a Mindenki a mennybe megy-hez hasonlóan Jude ezúttal is a realizmus maximumára törekedett, a 19. századi Havasföld társadalmi viszonyait, a kor szokásait, hiedelmeit meglehetős precizitással mutatja be. A történelmi tablót ugyanakkor szándékosan „roncsolja”, idézőjelbe teszi a fekete-fehér képekkel, a közelik szinte teljes mellőzése pedig az intenzív nézői azonosulást gátolja. Első két filmjében is ez a szenvtelen távolságtartás szavatolta, hogy a szereplők által drámainak megélt események – a külső szemszögnek is köszönhetően – észrevétlenül csússzanak át groteszkbe.

Az Aferim! ennek megfelelően nézhető sajátos szociográfiai road movie-ként, amelyben – mint egy abszurd népi színdarabban –, a kor összes jellegzetes figurája felvonul, de működik a jelennek tükröt tartó allegorikus szatíraként is. A film sugallata és konklúziója, hogy a mai társadalmat átható előítéletek, attitűdök vagy a korrupció kultúrája 180 éve változatlanok, és ezt az állítását Jude azzal támasztja alá, hogy a szereplők dialógusai – amelyekben például arról polemizálnak, hogy a zsidók, a cigányok vagy esetleg a magyarok az alávalóbbak – hiteles korabeli szövegeken alapulnak; sőt: egymást érik a szkriptben a közmondások, szállóigék és az irodalmi idézetek is. Az Aferim! így aztán mégiscsak kapcsolódik a Tarantino-féle westernekhez: a lenyűgöző 35mm-es fekete-fehér képek ellenére Jude filmje is főként a nyelvhasználat segítségével mesél a hatalmi struktúrákról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12425