KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Úton hazafelé

Bíró Péter

 

A kötelesség egy időre a városba szólítja a családot. Elhagyják hát szép tanyájukat, a gyerekek pajtásait, a két kutyát és a macskát pedig a szomszéd farmerre bízzák. Egy idő után az állatok úgy döntenek, ha nem jönnek értük, elindulnak maguk hazafelé.

Az út során a kutyák férfiasan tökéletesek, a macska nőies, időnként nyafog, de remekül ért a halfogáshoz. Mindhárman magától értetődő módon oldják meg a forgatókönyv által teremtett kényes helyzeteket. Közben eszünkbe sem jut, hogy a kialvatlan idomárokra és az ismétlésekbe lassan beleőrülő stábra gondoljunk. Számtalan viszontagság után a film amerikai viszonyok között is tekintélyes méretűnek tűnő hepiendben csúcsosodik ki.

Gyerek és kutya együtt vagy külön-külön még nem bukott meg filmvásznon, most sem fog, annál is kevésbé, mivel a produkció mögött Walt Disney-nek, az antropomorf állatok királyának tiszteletet parancsoló árnyéka magasodik.

Ha Jack London, Eric Knight, Kipling szelleme velük, ki ellenük? Az alkotók valamennyi vonatkozó mű tapasztalatának birtokában, biztos kézzel vezénylik le ezt az érzelgős, de tehetséges másfél órát, amely üdítő, aggályok nélküli szemérmetlenséggel vágja arcunkba üzenetét, miszerint a velős csonton kívül léteznek még olyan abszolút értékek ezen a világon, mint a bátorság, a hűség, a szeretet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1306