KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Óriáskerék

Varró Attila

Wonder Wheel – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Vittorio Storaro. Szereplők: Kate Winslet (Ginny), Justin Timberlake (Mickey), Juno Temple (Carolina), Jim Belushi (Humpty). Gyártó: Amazon Studios / Gravier Productions. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 101 perc.

Az európai nagyvárosokat érintő koprodukciós zarándokútját megszakítva idei kötelező filmjében Woody Allen nosztalgikus kitérőt tett ifjúsága sikerfilmjeinek szülővárosába: ám a Manhattan Central Park-vidéke, az Annie Hall Greenwich Village-e és több Broadway-film után ezúttal elhagyja a belváros elefántcsonttornyát – Brooklyn óceánparti vidámpark-negyede, a Coney Island világáért. A színes vattacukrok, húszcentes dodzsemek és harsány freak-showk „tahó meseországa” már távolról sem a Bergman-retrospektívek és chiaroscuro planetáriumi randevúk hazája: Allen 21. századi pályaszakaszához híven ismét a klasszikus Hollywoodhoz fordul ihletért az európai filmművészet helyett. Újabb Vágy villamosa-történetében (lásd Blue Jasmine) olyan 50-es évekbeli melodrámát kerekít, mintha csak Barbara Stanwyck, Marilyn Monroe és James Dean digitális verzióinak írta volna: az Eisenhower-Amerika nagy karneváljában egy pincérnőlétből jobb sorsra vágyó, elvetélt színésznő és húsz évvel fiatalabb buta-szőke mostohalánya küzdenek egy írói babérokra törő, sármos-rebellis strandőr kegyeiért.

Allen hősei ezúttal nem csak tragikus vétségüket hordozzák transzparensen a fejük felett (hála az íróhős tudálékos narrátor-figurájának), de szimbólum-mivoltuk is igen szembetűnő: a bizonytalan szerzőalteregó tépelődése a mély emberi drámák lehetőségét magában hordozó színésznő és a közönségcsalogató eye-candy között roppant súlyos, bár nem túl eredeti alkotói dilemmát jelez – dönteni kell-e művészet és szórakoztatás között vagy netán lehetséges egy édeshármas, amelyben élvonalbeli színésznők töltik meg élettel a kliséfigurákat és Vittorio Storaro ecsetjével festik a neonfényes vurstli-képeket. A végkimenetel kettős kudarcot sejtet, maga a film szinte kezdettől ugyanezt bizonyítja. Ezzel együtt az Óriáskerék a kortárs Allen-pálya egyik legnézhetőbb opusza, hála a közreműködők igyekezetének és a korabeli helyszín örömteli, erős atmoszférájának – lehet, hogy a szerzői univerzum mind jellegtelenebbé tágul, de Brooklyn szerencsére nem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13478