KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Sárkány közbelép

Dániel Ferenc

 

Megtévesztőén szolid cím. Hogy közbelép? Talán inkább röpül, vágódik, lábbal előre robban; árnyékként oson, fittyet hány a gyarló gravitációnak „sárkány”-Bruce Lee, a nálunk ezidáig ismeretlen hongkongi karate-filmek sztárja. Pontosabban: a sztár emulzió-őrizte képmása; mert Bruce Lee a mitikus hírek szerint meghalt; öngyilkos lett vagy agyonhajszolták a karatés mozik özönében, nem tudni. A mozgóképet nézve örökéletűnek, rugalmasan fiatalnak s legyőzhetetlennek kellett volna maradnia. ugyanis másként csinálja, mint a többi karate-párbajhős. Azok (férfiak vagy nők, feketék, fehérek vagy sárgák) ha a jó oldalán küzdenek is, győzni akarnak, mutatványoskodnak, védekeznek, támadnak; a rosszak – bemocskolván a karate-szentélyt – vérre mennek és ölnek. Lí teste a belső összpontosítás eszköze, találatra edzett léleké; mondjam, hogy maga az igazság? Hogy a térbeli erővonalak, amelyeket pengeélű tenyerével, acélos lábfejével, szeme sugarával az ellenfeleire irányít, a törvény beteljesítésének pályái? No persze, csak a felvevőgép előtti páston, jól begyakorolt akrobaták, kaszkadőrök között.

Ez utóbbiak szám szerint lenyűgözően sokan vannak a vásznon. Robert Clouse rendező és producerei, amúgy amerikai módra nem gyötrik magukat a cselekmény túlbonyolításával; szinte bájos és lefegyverző, hogy semmit sem bonyolítanak, a pénzüket a látványba fektetik. Megéri. Inkább nézi az ember „szurkolóként” az ázsiai testgyakorlatok attrakcióit színesben, cinemaszkóp méretűn is telített vásznon, mintsemhogy így-úgy árnyalt, kissé megbolondított történetet kérjen számon. Ebben a, közegben logikát keresni időigényes lenne. Legalább száz válldobással kevesebb, kétszáz fejrúgással szegényebb, harminc párviadallal szűkösebb volna a mozi-mérkőzés, ha – tegyük fel – megindokolnák, miért invitálja addig jól elkülönített palotájába a tisztaság Harcosait az immanensen gonosz Hán.

Láthatunk üstben fortyogó kokaint, hát-tetoválást, dzsunkákat, tükörtermet, föld alatti börtönt, labirintust; hevített téglasor zúzását puszta ököllel, örömlányokat és testőrlányokat; repülő acéltűkkel trafált almákat, egzotikus fegyvernemeket és tömérdek”hu-hu”-kiáltozó karate-embert. Göncük színe a színdramaturgia pontos szabályai szerint elárulja hovatartozásukat. Csak Lee (vagy Lí), a csöndes, higgadt, szimpatikus hős nem tartozik „hová”. Ő a legendák sárkányfia. Ellenfelei bizonyára kollegiális tisztelettel engedték legyőzetni magukat általa; tudván, hogy a szörnykiáltó még karcolást sem ejtett, soha.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6384