KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Talaj nélkül

Miklósi Klára

Katy-Katerina, a csinos harmincas nő csehszlovák hazájában nem találja meg a számításait, Nyugat-Németországba disszidál. A vezérmotívum közhelyektől nem mentes témát ígér – a filmben még ennél is rosszabb történik.

Katy visszatérésének ugyanis nem elvi, hanem egészen konkrét okai vannak. A „szegény” disszidens főnöke szeretője lesz, egy-két konyak után titkos dokumentumokat szolgáltat ki pályakezdő és minden lében kanál volt egyetemi csoporttársának, és a végén csodálkozik, hogy kicsúszik a lába alól a „talaj. Belekeveredik egy látszólag politikai, valójában zsaroláson alapuló gyilkosságba. Ebből a helyzetből kell elmenekülnie. Csakhogy ilyen helyzetből a világon bárhol el kell menekülni, mi köze ehhez a disszidenséletnek, a honvágynak, esetleg a hazaszeretetnek?

A Talaj nélkül című csehszlovák film nem tudott egyértelműen sem stílust, sem tematikát, sem logikus cselekményt választani. Egyik szálból nem következik a másik, az egyik pillanat viszonylagos feszültségét sután hatástalanítja a másik erőltetett líraisága. Ezt a hangulati keveredést a film zenéje is okozza, olyan elmélázó, olyan merőben illusztratív jellegű, hogy sokszor kimondottan idegesítő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7875