KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/április
FILMSZEMLE
• Berend T. Iván: Film – történelem – társadalom Jegyzetek az 1981-es magyar filmtermésről
• Spiró György: Szempontok szerint Az új magyar filmekről
• N. N.: A XIV. Magyar Játékfilmszemle díjai

• Koltai Tamás: Történelem felülnézetből Tegnapelőtt
• Almási Miklós: Szülők iskolája A remény joga
• Koltai Ágnes: Táncórák és labdatáncoltatók Elsőfilmesek, 1982
• Hegedűs Zoltán: „Fegyvert s vitézt éneklek...” Árnyéklovas
• Létay Vera: A kettészelt gömbember A nők városa
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Sikerfilmek és filmsikerek Nyugat-Berlin
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Kik vagyunk, honnan jöttünk Jegyzetek az ausztrál „új hullámról”

• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (2.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: A lázadás ára
• Hollós László: A versenyző
• Simándi Júlia: Illúzió
• Gáti Péter: Éretlenek
• Ardai Zoltán: Megsebzett csend
• Domonkos László: Főúr, tűnés!
• Hegedűs Tibor: Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok
• Zoltán Katalin: A hóhér testvére
• Deli Bálint Attila: Vigyázz! Kígyó!
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Perctenger Az 1982 januári tévéműsorokról
• Sándor István: Látványos és okos vetélkedők Az NSzK televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Kőháti Zsolt: Bacsó Péter
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Nagy érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: Megrökönyödéssel olvastam... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Olvasónk kérdésére... Szerkesztői válasz
• Csillag Márta: Sajnálattal... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Lapunk terjesztője... Szerkesztői válasz

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó jelentés

Herpai Gergely

Breach – amerikai, 2007. Rendezte: Billy Ray. Írta: Adam Mazer, William Rotko és Billy Ray. Kép: Tak Fujimoto. Zene: Mychael Danna. Szereplők: Ryan Phillippe (Eric), Chris Cooper (Hanssen), Laura Linney (Burroughs), Caroline Dhavernas (Juliana). Gyártó: Universal Pictures / Outlaw Pictures. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 110 perc.

 

Ha az USA vonatkozásában a 2001-es évet említjük, mindenkinek a híres World Trade Center-féle merénylet jut eszébe. Pedig ebben az évben egy hasonló nemzetbiztonsági tragédia is érte az országot: ekkor kapták el Robert Hanssent, azt a magas rangú FBI-ügynököt, aki több mint húsz éven keresztül szivárogtatott ki információkat a Szovjetuniónak, az országnak ezzel hihetetlen károkat és több amerikai kém halálát okozva. Az utolsó jelentés Hanssen (Chris Cooper) elfogásának történetét meséli el egy fiatal ügynök, az FBI-fejes asszisztenseként dolgozó O’Neill (Ryan Phillippe) szemszögéből. A film műfaját tekintve pszichológiai kémhistória, és az áruló Hanssen viselkedéseinek okait próbálja kikutatni a „sírós arcú” Chris Cooper remek alakítása révén.

A készítők nagyon igyekeztek korrekten elmesélni a tényeket, ám emiatt át is estek a ló túlsó oldalára, a film a középső szakaszától kezdve leül. Miután meglehetősen hamar kiderül, hogy Hanssen kettős ügynök, túl sok meglepetést már nem tartogat a film, pusztán azt figyelhetjük, O’Neill és az FBI-os, CIA-s főnökei hogyan leplezik le közösen az árulót.

Az utolsó jelentés igazi elpuskázott lehetőség. Az még rendben van, hogy nem egy Al Pacino-Colin Farrel-féle, Beavatás szintű sokszorosan megcsavart spy thrillerrel van dolgunk – elvégre ez mégiscsak dokumentumtörténet –, de azért talán érdekesebb lett volna, ha Hanssen teljes kémkarrierjét kísérhetjük végig, egyenesen 1979-től, vagyis attól az időponttól, amikor először kezdett el titkos információkat küldeni a Szovjetuniónak. A filmből a kezdetek mellőzése miatt nem derülnek ki Hanssen valódi indítékai, elfogásának története meg eléggé banális a teljes sztoriban rejlő lehetőségekhez képest.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8992